Brunszvik Teréz halálának
150. évfordulója elé


Örömmel vesszük az innen-onnan szállingózó híreket arról, hogy milyen sokan számon tartják Brunszvik Teréz halálának közelgő másfél évszázados jubileumát, és hogy a reá való emlékezés mikéntjét illetően milyen tervek vannak kialakulóban. Szeretnénk tehát felhívni a figyelmet arra, hogy

Brunszvik Teréz 1861. szeptember 23-án,
a Váchoz közeli Dukán (ma: Vácduka),
az unokahúga, Forrayné Brunszvik Júlia kúriáján hunyt el, a temetése pedig 27-én, Martonvásáron volt.
 
Ez tény, amit a leghivatalosabb forrás, a váchartyáni római katolikus egyházközség halotti anyakönyve is alátámaszt. (Duka ti. az idő szerint Váchartyánhoz tartozott.) Az anyakönyvnek a temetéssel kapcsolatos rovata utal arra is, hogy az elhunytat 25-én Martonvásárra szállították. Ezek az adatok láthatók a gyászjelentésen is, amelyet Teréz fivérének a fia, Brunszvik Géza és felesége adtak közre. (Szövegét ld. az 5. oldalon!)
Ezzel szemben a szakirodalomban és a lexikonokban többnyire valótlan adatok szerepelnek: Teréz grófnő halálának helyeként Pestet és Martonvásárt emlegetik, a halála napját pedig általában szeptember 17-re teszik. Ez utóbbiért a martonvásári halotti anyakönyv a „ludas”. A temetést az ercsi plébános „főtisztelendő Radnich Imre esperes”, Teréz ismerőse celebrálta, a helyi plébános atya pedig feltehetően utólag, emlékezetből írta be az anyakönyvbe az azóta sokakat megtévesztő dátumot… Márpedig Brunszvik Teréz, az „Igazság papnője” az igazmondást alapkövetelményének tartotta, ami a tisztelőit is kötelezi. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a közelgő jubileum előtt az elhunytának pontos dátumára emlékeztessünk, hiszen a megemlékezések „kegyeletes” és/vagy „méltó” voltához bizony a pontosság is hozzátartozik…