Teleki Blanka cikkei

E témakörről lásd HORNYÁK MÁRIA Teleki Blanka és a sajtó (Magyar Könyvszemle 118 (2002) 3.sz. 306-317. p.) című cikkét!   letöltés

        

 

 

TELEKI BLANKA

Szózat a magyar főrendű nők nevelése ügyében[1]

 

Rég elismert igazság, hogy a nő a társaság (társadalom) bármely osztályához tartozzék, legcélszerűbben, legtermészetesebben növekedik szoros családi körben, hol az értelmes anya az erény eleven példáját állítja leánya eleibe, hol tapasztalt atya vezeti gyermekét az ismeretek mezejére, hol szeretett testvérek a tanulótársak. Ezen körben idegen befolyás nem gázol le nemes csírákat, minden tehetség a szeretet éltető sugára alatt önként fejlődik, s a boldog gyermekből testi-lelki tökélyekkel díszlő boldog hölgy válik, ki bizonyosan sors-adta helyzetének megfelel.

Ha honunk minden leánya ily körülmények közt növekedhetnék, ha a szülők hű szeretete szakadatlan vigyázattal óvhatná a fogékony gyermeki elmét, ha korán ébreszthetné benne az erény s honszeretet világát, akkor nyugodtan nézné a hazafi a növekedő leánysereget, akkor szükségtelen volna nemzeti nevelő-intézetekről gondoskodni. - De hány leány, hogy főrendű leány részesülhet ezen szerencsében?

A társas élet nálunk, mint mindenütt, zsarnoki hatalmat gyakorol, követelései annál szigorúbbak, annál kikerülhetetlenebbek, minél magasabb fokon áll a társaság (társadalom) valamely tagja. Hódolni kénytelen, ki elszigetülve [elszigetelődve, a szerk.] nem akar különcködni. - Alig lép ki a főrendű leány a gyermekkorból, alig ismerkedik meg az élet azon részével, melyet az úgynevezett nagyvilág szűk körében szemlélhet, már nő - már anya. Maga még fél gyermek, s már környezi egy kis csoport, mely testi-lelki jóllétet tőle vár. Forró szeretet köti kisdedeihez, társasági viszonyai azonban, fényes háztartása szünet nélkül elszakítják tőlök.

Óvatosan választja cselédét, kire kedvesei első éveit bízza, de a gyermek fejlődik, hű felvigyázat már nem elég, lelki táplálékról is kell gondoskodnia. Fiai előtt szabva az út, melyen haladnak - leányával szabadon rendelkezhetik az anya, érez talán képességet magában gyermeke nevelését személyesen kezelni, de rabja viszonyainak, s nevelőnét választ. Szerencse, ha jót - mindenesetre külföldit, mert magyar nevelőnék képzéséről mi még nem gondoskodtunk.

Idegen neveli tehát a magyar főrendű leányt, idegen első vezetője a szellemi világ ösvényein, s legyen bár lelkiismeretes, győzze le erényesen azon akadályokat, melyek a zajos úri háznál a fényűzés közepette fáradozásai sikerét nehezítik, ruházza fel nevendékét erénnyel, tudománnyal, ügyességgel, mívelt, szeretetreméltó hölgyet képezett - de leányt a honnak nem nevelt! Idegen nyelven gondolkodik, szól a magyar leány, idegen szimpátiák gyökereznek szívében, számkiűzött köréből a magyar szó, magába szívta a hajlékony gyermeki elme az undort ezen német vagy angol ajakon ki nem ejthető s azért "barbár" nyelv iránt.

Pirul a magyar hölgy, ha mívelt ember magyarul szólítja meg - nem is sejdíti, hogy nemes, emelkedett gondolatot fejezhetne ki azon nyelv, melyet csak a szegény, alárendelt osztály szájából hallott. Három, négy idegen nyelvben jártas Magyarország leánya, akármely más nemzet történetét, mostani állapotát jól ismeri - de nemzeti nyelvét nem érti, hona hajdanából nincsenek képei, hazája jelen küzdelme pedig gyakran mint gúny tárgya tűn fel előtte. Legszebb álmai, legforróbb vágyai Párizst, Londont varázsolják eleibe, ott tölthetni életét legnagyobb földi boldogságnak képzeli -- még csak messzünnen sem jut a dús magyar úrhölgynek eszébe, hogy a sors őt ide rendelte, hogy minél nagyobb adományokkal áldá meg őt a végzet, annál több kötelességet is mért reá, hogy minél elhanyagoltabb a haza, annál inkább tartozik annak minden gyermeke előmenetelén munkálni.

Felvirult azon kor, melyben a sokáig elhagyatott anya, a hon megtért fiait kebléhez szoríthatja. Nemzeti szellem lengi körül tanodáinkat, élénkebben dobognak a fiatal szívek, midőn a hon javáról vagyon szó, s a hazának fiai tettben törekednek testesíteni lelkesedésöket.

De hol maradnak a haza leányai? Körültekintve a honban, örömmel látjuk ugyan, hogy most sem vagyunk igaz magyar lelkű hölgyeknek híjával. Nemcsak a nemesi főbb karban, mely jobban meg tudá őrizni nemzetiségét, hanem a főrendű nők között is látni olyanok újabb meg újabb feltűnését, de ezek most még csak ritka, megszámlálható kivételek - pedig az egész nemzet minden karbeliét így kell látnunk, ha az ország nemesebb kifejlődésében gyönyörködni akarunk.

Csak úgy remélünk biztosan szebb jövendőt, alapos jobbra fordulást egész állapotunkban, ha elég erőnk és következetességünk lesz gyökerén kezdeni a reformot, azaz: ha családi életünkbe öntünk összhangot nőink nevelésének nemzeti iránya által. 

Nem azon hajdani századokat kívánjuk előidézni, melyekben csupán magyarul tudánk, nádornénkon kezdve, a legfőbb or[szág] zászlósok nejei[ig]; a mostani hölgyvilág tudhasson, tudjon akárhány mívelt oly nyelvet, melynek irodalmaiból lelke gyöngyeit fűzheti, de tudja ezeket a magyar mellett, a nemzetin folyjon legkönnyebben szólása, honi keblében virradjon vissza azon eltűnt kor, melynek férfiai a magyar nőnek oly törvényes jogi elsőségeket adtak, minőket Európa egy más országa sem az ő asszonyainak, szívéből tudjon részt venni a nő minden új felviruláson, érezze, énekelje a dalt, mint övét, melyet a magyar költő előteremt. S midőn sóvárgó lelkünk rokon lélekre talál, midőn üdv s boldogság sejtelme bennünk ébred, ne legyünk többé kénytelenek választani szerelmünk s a hon közt, találjuk társul hölgyünket, nemcsak a szűk házi körben, nemcsak az önséges [önös, a szerk.]családi érdekben, hanem a külső élet széles, de gyakran tövises pályáján, tapasztaljuk hölgyünket buzdító barátul, midőn a közjóért küzdünk, imádhassuk benne a szilárd jellemű anyát, ki gyermekeinket a hon díszére s boldogítására neveli!

Hogy e szebb jövendő örökre az "óhajtandók" között ne maradjon, szükséges figyelmünket a nőnevelésre fordítani, mégpedig legelőbb is a főrendűekére. A főrend vezette tévútra honunkban a nőnevelést, neki kell a zászlót a megtérésre kitűzni. Önként követik példáját a többi rendűek.

Két út nyílik előttünk, melyen célt érhetünk.

Vagy állítsunk intézetet, melyben magyar nevelőnék képeztessenek, mégpedig oly szorgalommal, oly figyelemmel a kor követeléseire, hogy tökéletesen pótolhassák azon külföldieket, kik most kizárólag minden főrendű család leányait nevelik. Vagy ha erélyesebben akarunk fellépni, magok a főrendű leányok számára nyissunk egy nagyszerű nevelő-intézetet,* melyben az anyai nyelvvel együtt a haza szent szeretete oltassék a serdülő leány szívébe, hol a külföld míveltségét a haza iránti kötelesség érzetével egyesítve, tanulhassa a magyar ivadék az idegent becsülni, a hazait forrón szeretni. Így éleszthetjük lánggá a szunnyadó szikrát honunk elidegenített leányaiban, így adhatjuk vissza őket a nemzetnek, a hazának!

Egy főrangú hazafi[2]

 

* Örömmel tudatjuk, miképp úgy vagyunk értesülve, hogy ily nemű intézet fővárosunkban csakugyan fog létrejönni. – Hasznait azok után, mik a fent írt czikkben szintannyi értelemmel, mint meleg honszeretettel mondatnak, felesleges bővebben fejtegetni. Csak egyszerűen fejezzük tehát ki e' helyen óhajtásunkat, hogy a' czél, a' mily nemes és nagyszerű, oly hő pártolásra találjon azon osztály' részéről, melynek leányaiban szándékszik a' derék vállalkozó előteremteni egy új nemzedéket. A' nép' örömtapsai bizonyára nem maradnak el. (Szerk.)[3]


TELEKI BLANKA

N y i l a t k o z a t[4]

 

Azon elvtől vezéreltetve, hogy minden ember kötelessége a közjó előmozdításához tehetsége szerint járulni: elhatároztam magamat, munkásságomat azon ügynek szentelni, melynek fontosságát mindinkább kezdjük érezni a hazában, értem a nőnevelést.

A nemzetet családok teszik. A család lelke, középpontja az anya. Csöndes, de szakadatlan hatása által ő ad irányt a nevekedő [sic!] nemzedéknek, s valamint testi épséget az anya hű s okszerű ápolásának köszön a gyermek, úgy a jellem első s elhatározó alapját is ő veti meg a fiatal kebelben. Történet és mindennapi tapasztalás bizonyítják, hogy szilárd jellemű, kitűnő férfiak általában erős lelkű, nemes érzésű anyák szülöttei.

A nők nevelését tehát lelkiismeretes figyelembe venni szigorú kötelessége minden hazafinak.

Nálunk a nőnevelés eddig csaknem kizárólag külföldi egyénekre volt bízva, s ez okból minden szorgalom mellett, mely leányaink kiképzésére fordíttatott, bennök, midőn kiléptek a cselekvőség terére, midőn a család általok alakult, oly hiány mutatkozott, mely teljes nemzeti létünkre homályt vont. Nőink nem neveltettek magyarokká; nem ápoltatott bennök azon szent tűz, melynek lángja a hon egyes polgárait egy nagy és hatalmas egésszé olvasztja. Idegenként álltak nőink a hazában.

A múlton okulva állítjuk már most, hogy a nőnevelésnek is, mint sok egyébnek e hazában, nemzeti alapon kell nyugodni. Mindenfelől hallani azon óhajtást, bár keletkeznének közöttünk oly nőnevelő intézetek, melyek a magasabb műveltség igényeit kielégíthetnék a nemzeti szellem föláldozása nélkül. Addig, míg hatalmasbak hozzájárultával nagyszerű alakban létesülhetne egy nemzeti nőnevelő intézet, a dolgot magánkörben egyeseknek kell megkezdeni. Azért azon szülők előtt, kik az eddigi nevelés hiányait érzik, s engem bizalmukkal megtisztelni méltóztatnak, ezennel késznek nyilatkozom, leányaink nevelését, bizonyos föltételek alatt magamra vállalni, s azt a legjobb oktatók segélyével személyes fölügyelésem alatt vezérelni, fő célul tűzvén ki magamnak nevendékeim szellemi, erkölcsi s esztétikai kiképzését, nemzeti érzelem s hon iránti kegyelet fönntartásával.

 

Nevelési terv alapvonásai

 

Nevelésre fölvétetnek 8-12 éves leánykák.

Egy nevelőné s több oktatók által ezen tárgyak taníttatnak: világtörténet, hazai történet, általános és hazai földleírás, természetismeret, természettan, tábla- és szószámvetés, mitológia, szépírás, magyar nyelvtan, helyesírás, francia, német nyelvtan és társalgás, fogalmazás e három nyelven irodalom, vallás, minden felekezet tulajdon papja által. Rajzolás, tánc, kézimunkák.  A szülők kívánatára külön díj mellett: zongora, ének, olasz nyelv stb.

A tudományok magyarul taníttatnak, mert az anyai nyelv csak így válhatik tökéletes sajátjává a nevendéknek. Az idegen nyelvek szorgalommal taníttatnak, nemcsak nyelvtan szerint, hanem gyakorlatilag is.

El lesz kerülve a tanításban a száraz, untató módszer, s a tudat a gyakorlati térre vitetik át, gyűjtemények stb. használása által.

Hogy a tanulásbeli előmenet megvizsgálása ne csak képmutatássá váljék: ünnepélyes próbatétel, díjosztás stb. nem fognak tartatni, ahelyett lesznek minden előkészület nélkül gyakori próbatétek minden két hónap s félév utolsó napján, melyekre szülők, rokonok meghívás nélkül megjelenthetnek. Ezen elrendezést azért tartom legjobbnak, mivel ily igénytelen, de igazi próbatételek, mellőzve a hiúság ingerét, arra szoktatják a nevendéket, hogy mintegy önmagának tanul számot adni azon előmenetelről, melyet bizonyos idő alatt tett.

A külső dolgok elrendezésében, ruházat, bútorzat stb.-ben csinosság, rend s egyszerűség szolgál alapelvül.

Gondos figyelem tárgya lesz a nevendék testi nevelése. Valamint a szellemi kiképzésben mesterkélés és erőltetés ferdeséget szül: úgy a test is csak akkor fejlődik egész épségben, ha a természet működéseiben nem gátoljuk. Egyszerűen készített egészséges eledel, szabad levegő, mozgás, a testet nem szorító öltözet, tanulási órák célszerű felosztása s a fiatalkor éltető napja – kedv, derültség –, ezekben a nevendéket részesítvén, testi, lelki jólétét biztosítjuk.

 

Fölvételi föltételek

Tanítás, tartás, lakás, mosás és szolgálatért, minden nevendék után jár egy évre 350 pengő forint (félévenkint előre).

Zongoratanításért (hetenkint háromszor) 80 pengő forint egy évre.

Mellékköltségek csak tankönyvekért, író-, rajzoló- s dolgozószerekért, orvosi látogatásért és gyógyszerekért járnak, ezekről szoros számadás vitetik, és félévenkint a szülőkkel közöltetik. Mit kell minden nevendéknek magával hozni beléptekor, az ide csatolt jegyzékben van följegyezve.

A nevendék fölvétele 2 hónapi bejelentés után történhetik. Kiléptét pedig 6 hónappal előre tudatni szükséges.

Jegyzék

Minden nevendék a szükséges ruházaton és fehérneműn kívül hoz magával: 1 vas nyoszolyát, 1 ruhaszekrényt, 1 kis asztalkát, tükröt, fésűt, keféket, szivacsot, mosdótálat, 1 matracot, párnát, 1 téli s egy nyári paplant, lepedőket és párnahéjakat, 1 abroszt, 6 asztalkendőt.

Minden nevendék köteles himlőoltási s egészségi bizonyítványt előmutatni.

A nevendék ruházati kikészítésénél – a fönnebb kimondott elvnél fogva – a legnagyobb egyszerűség és tartósság vétessék figyelembe.

Pesten, jún. 3-án 1846.   

Teleki Blanka

 

TELEKI BLANKA

Elébb reform, azután nőemancipatio[5]

 

Ki van mondva a szabadság, testvériség, egyenlőség elve. Következetességből szóba hozatik a nők emancipatiója, hol komolyan, hol gúnyból. Mind kettőnek örvendünk.

Természetes, hogy szabadságra vágynak a nők is, hogy vad önkénynek tekintik, ha a törvény száraz szavakkal kimondja örök kiskorúságokat - de aligha Magyarország hölgyei az emancipatiónak most még jobb hasznát tudnák venni, mint a bécsi szomszédok.

Gyermekek vagyunk, kiskorúak nemcsak a törvény, hanem a szellem ítélőszéke előtt. Kisszerű önérdektől menekülni még nem tudunk, külsőségekben keressük a szabadságot.

 Lelkesednek néhányan közülünk, s a halálra fáradt Kossuthnak ápril[is] 15-kén a zápor daczára, hosszasan mondják el hálájokat, hogy "özvegyen nem maradtak" ... Egy lelkes éljen nőajakról a tömegben többet ért ezen önzés-sugallta imánál.

Lelkesedünk újra, s már-már felcsapunk a nemzetőrökkel, amazon-seregről álmodozunk... gyönyörű carricaturákra adunk alkalmat.

Harmadszor lelkesedünk, s ím a "Brüder, Kameraden!!" számára fehér zászlót hímezünk... Bár Bécsben ne hagyta volna a küldöttség.

Ne így, hazám hölgyei! kaczérkodni a szabadsággal nem szabad, azt magára ölteni, mert divat, mert jól áll, szentségtörés - de kötelessége mindenkinek magát arra képessé tenni, hogy e szent szó értelmét egész nagyszerűségében felfoghassa.

A szellemi szabadság megtermi maga gyümölcsét annak idejében a társasági viszonyokban is. Szabadítsuk fel a szellemet közöttünk - erre nem kell törvény, nem kegyelem - reformáljuk önmagunkat.

Erény, lelki erő, szellemi kifejlődés, nélkülözhetése a lélektörpítő fényűzési semmiségeknek, fogékonyság a nagy eszmék felfogására, kitartás ott, hol nagyszerű dolgok forognak kérdésben - ezt tűzzük ki czélul, erre törekedjünk. Bálványozott bábok voltunk, legyünk emberekké. Legyünk érdemesek arra, hogy társaiknak nevezzenek a forradalom fiai. Minden nő, kinek testvére, kedvese, férje van, tegyen úgy, mint Petőfiné, nyújtsa oda elszántsággal kedveltjének a kardot s ébressze benne azon erős hitet, hogy nem gyámoltalan hölgyet hagy honn, hanem erős lelkű nőt, kit a vész órája készen talál.

Hatalmas téren áll a nő, ha felfogja helyzete egész fontosságát. Kezében a jövő nemzedék. A magánkörben, a családi élet oltáránál erélyesen állni, kötelességét mint honleány, mint nő, mint anya lelkiismeretesen betölteni, ez most feladata. Itt, nem a nyilvánosság mezején vetheti le magáról a kiskorúság bélyegét, melyet eddig nem állása a polgári társaságban, hanem gyávasága tűzött rá, s ferde neveltetése. Igen, ferde neveltetése!

Értsétek meg jól a kor intését, ti anyák, neveljétek leányaitokat úgy, hogy megfeleljenek a forradalom igényeinek. A forradalom embereket követel. Neveljétek leányaitokat emberekké, nem pedig ephemer, minél hamarább férjhez-adandó lényekké, mintha a nő, hasonlóan a lepkéhez, elérte volna rendeltetése végcélját, mikor a pártát leoldják fejéről. – – Az élet hosszú, a leányból anya lesz, honpolgárok anyja, s a haza számot kér tőle fiaiért. – Anyák! Emberekké neveljétek a hon leányait. Azért:

1) Vegyetek ki rögtön leányaitokat a gouvernante-ok [nevelőnők, a szerk.] kezei közül. Saját szemeitekkel őrködjetek a hon kincsei felett.

2) Adjatok leányaitoknak lelkes nemzeti tanítókat, kik a tudománnyal együtt szilárd elveket s hazaszeretetet oltsanak szíveikbe.

3) Mellőzzétek a zongorát, ezt a lélekölő idővesztegetést, melyet félredob az eszes lány, mihelyt férjhez ment. Tanuljon helyette dallani. Égi ajándékul adá nekünk teremtőnk a hangot, hogy legyen tolmácsa lelkünk érzelmeinek ott, hol a nyelv ezt tenni nem bírja.

4) Fordítsatok több időt a tudományokra. – Történet [történelem, a szerk.], ez adhat egyedül szélesebb világnézeteket, ez ragad ki bennünket a köznapiasság kisszerű köréből. – Erkölcstan tanítsa a leányt jót [a] rossztól megkülönböztetni, hogy meggyőződésből kövesse az erény útját, ne csak sejtelemből.

5) Taníttassátok röviden az egészségtant, így megelőzitek mind azon untató gyengélkedéseket s személyeket, melyeknek annyian áldozzák fel családjok boldogságát.

6) Végre ne pazarolja többé leány idejét hasztalan női munkákra, ezek által jelleme csak silányul. Tanuljon varrni fehérneműt, ruhát, ha kell, de ne kössön sapkákat, dohány-zacskókat, hogy aztán ajándékival az üres arszlánsereg kérkedjék.

Így reformáljuk leánykáink tanuló-termét. Magunk pedig rontsuk le körül[öt]tünk a hamis istenek oltárait, melyeken áldoztunk. Legyünk egyszerűek, nemesek szívben és külsőnkben: szakasszuk szét a convenienz [megszokás, a szerk.] szőtte üres viszonyokat - keressünk szellemi élvezetet, keressük a kitűnő elméket, kiknek ragyogó észfáklyája nappalra derítheti lelkünk homályát.

A forradalom kiemelte ifjainkat a köznapiasság süllyesztő porából. Messze haladtak a fiatal sasok, merész reptökben megközelítik az ideált. Legyünk ébren, polgártársnéim! A kor rohanó gyorsasággal változtatja át az életet, szilárduljunk, hadd legyen valóság a három szent szó, egyenlőség, testvériség, szabadság!

 

Teleki Blanka


[1] Általános megjegyzés: Teleki Blanka cikkeit igyekeztünk betűhíven közölni; ettől csak annyiban tértünk el, hogy pl. „amelly” helyett „amely”-t írtunk. Ugyanakkor az egykorú szóhasználat érzékeltetésére változatlanul hagytuk pl. a ’nevendék’ (növendék), a ’mívelt’ (művelt), a ’lelkesedésök’ (lelkesedésük) szavakat stb., a nem, vagy alig érthető kifejezések mai változatát pedig szögletes zárójelben a szövegbe iktattuk.   

[2] Teleki Blanka cikke ti. nem a saját nevén, hanem e fedőnévvel ellátva jelent meg.

[3] Közli: PESTI HÍRLAP 5(1845) 587.sz. dec. 9. 377. p. Ld. még pl.: Sáfrán Györgyi (szerk.): Teleki Blanka és köre. Karacs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára. Bp. 1963. 353-356. p.

[4] HONDERÜ 1846. jún. 16. I. félév 24. sz. 461-462. p.; NEVELÉSI EMLÉKLAPOK 1847/3-4. sz. 171-173. p. Lásd még: Sáfrán i. m. (1963) 357-359. p.

 

 

 

[5]  Közli: ÉLETKÉPEK - NÉPSZAVA 1848. I. félév 20. sz. máj. 7. 593-594. p. Lásd még: Sáfrán i.m. (1963) 360-362. p.