TIZEDIK SZÜLETÉSNAPJA (2004)
Tíz
évvel ezelőtt, 1994. március 29-én, egy felejthetetlen ünnepi esttel
kezdte meg működését Martonvásáron a Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka
Alapítvány, amelynek fő célkitűzései:
BRUNSZVIK TERÉZ eszmei örökségének közkinccsé tétele naplóinak kiadásával, ismeretterjesztő és tudományos előadások és publikációk segítségével
A Brunszvik Teréz szellemi hagyatékát gyarapító rokonok (TELEKI BLANKA, TELEKI EMMA stb.) emlékének ápolása
Az évforduló a visszapillantás és az előretekintés kettős alkalma, amikor számot kell adnunk eddigi eredményeinkről, és ki kell jelölnünk a további feladatokat, valamint a továbblépés módozatait.
Az évfordulós ünnepség - szokásunktól eltérően - ezúttal elmaradt, ami erőink és lehetőségeink apadásának a jele, és arra figyelmeztet bennünket, hogy az utánpótlás kérdésével is foglalkozzunk. Fiatal, lelkes, szolgálni akaró és kellően szakképzett jótét lelkekre lenne szükség a pályázati lehetőségek felkutatásához, kiaknázásához és a rendezvényszervezéshez ugyanúgy, mint a Brunszvik Teréz-kutatás és naplófeldolgozás óriási és felelősségteljes munkájába való bekapcsolódáshoz is. Olyanokra, akik előbb-utóbb a helyünkre állnak. Annál is inkább, mivel Alapítványunk célkitűzései a mi nemzedékünk idején és erején messze túlmutatnak
ELHUNYTJAINK,
AKIKRE SZERETETTEL ÉS HÁLÁVAL GONDOLUNK:
BENDA KÁLMÁN akadémikus - kuratóriumi elnök (1994)
ILLYÉS GYULÁNÉ dr. KOZMUTZA FLÓRA - védnök (1995)
SINKOVITS IMRE - támogatónk (2001)
Dr.VÁG OTTÓ (1996), HORVÁTH OTTÓ (2000), valamint Dr. GYŐRFFY BÉLA (2002) - kuratóriumi tagok
FEKETE SÁNDOR (2001) és FEKETE SÁNDORNÉ HARY MÁRTA (2001) - alapítók
Beszámoló az elmúlt évtized eredményeiről
Összeállította: Dr. BALLA LÁSZLÓNÉ, az Alapítvány kuratóriumának titkára
Pénzügyi helyzetünk főbb mutatói:
Bevétel: Ft Kiadás: Ft
Induló tőke (1994) 130000 Naplófeldolgozás és -kiadás 1755000
Adakozás - magánszemélyektől 527000 Őrláng c. lap és füzetek kiadása 439000
Adakozás - cégektől 795000 Rendezvények, propaganda 380000
Jótékonysági rendelvények 1313000 Működési költségek 365000
Adó 1 % 386000 Banki kiadások 66000
Pályázatok 1080000
Banki kamatok 222000
Összesen: 4453000 Összesen: 3005000
R. Törley Mária Brunszvik Teréz szobra: plusz pályázati pénzekből és adományokból - 6.200.000 forint
Kiadványaink 1994-2003:
ŐRLÁNG című lapunk (1994-2003): 22 szám
"Magyarország, Veled az Isten!" Brunszvik Teréz naplófeljegyzései 1848-1849. (S.a.r., bevez., jegyz.: Hornyák Mária) Bp. 1999. 277 old. (Az általunk feldolgozott és lefordíttatott naplóanyag - az Argumentum Kiadó kiadásában)
"Nőttön nő tiszta fénye". Tanulmányok Brunszvik Teréz emlékezetére. (Szerk.: Hornyák Mária) Martonvásár, 1996. 134 old.
Brunszvik Teréz (1775-1861). (Szerk.: Hornyák Mária) Martonvásár, 1994. 26 old.
Őrláng füzetek, 1-8. szám:
Hornyák Mária: "A Mindenem, a Boldogságom". Ludwig van Beethoven és a martonvásári Brunszvik Jozefin grófnő szerelméről. (1996) (Ugyanez német és angol fordításban is)
Hornyák Mária: A francia-magyar kapcsolatok történetének fényes láncszeme: De Gérando Ágost 1819-1849. (1999)
Brunszvik Teréz: Versek, cikkek, levelek, naplóidézetek. (Vál., bevez.: Hornyák Mária) (2000)
Hornyák Mária: Brunszvik Teréz "szellemi gyermekei": Teleki Blanka. (2001)
Hornyák Mária: A 150 éve alapított első hazai (pesti) bölcsőde és Forrayné Brunszvik Júlia grófnő (2002)
Gräfin Therese Brunswick 1775-1861. (Hrsg.: M. Hornyák) (2002)
Brunszvik Teréz, Teleki Blanka és De Gérandóné Teleki Emma Kossuth Lajosról. Összeáll., bevez.: Hornyák M. (2003)
Hornyák Mária: Első óvodánk története (Buda-Krisztinaváros) 1828-1867 (2003)
Rendezvényeink és részvételünk mások rendezvényein:
55 saját rendezvényünk volt (jubileumi est, Brunszvik Teréz-nap, tudományos emlékülés, szoboravató, könyvbemutató, Brunszvik Teréz műsoros délután Pozsonyban stb., emlékünnepség a budai Brunszvik Teréz-szobornál stb.)
21 előadás, köszöntő, szoboravató beszéd hangzott el Alapítványunk képviseletében (Magyarország számos pontján, valamint Párizsban, Pozsonyban, Szatmárnémetiben, Nagybányán, Máramarosszigeten stb.)
62 alkalommal voltunk jelen Alapítványunk képviseletében mások rendezvényein 1-2, sőt olykor 5-6 fővel is.
12 jótékonysági est volt Alapítványunk javára (Párizs, Székesfehérvár, Budapest, Hatvan, Martonvásár)
Hornyák Mária: Egy jubileum margójára
Alapítványunk első kiadványaként 1994-ben közreadtuk egy kis sárga füzetet (idézetgyűjteményt), amelynek a "Ki volt Brunszvik Teréz?" című bevezetőjében e sorok írója előszámlálta a korábbi szakirodalomban fellelt, és kutatások által is hitelesített válaszokat. Ezek alapján tettük le a voksunkat az istenhívő, a hazáját szerető, a szolgáló szeretet jegyében működő Brunszvik Teréz alakjának és munkásságának népszerűsítése mellett.
Külön hangsúlyoztuk istenhívő voltát, részben azért, mert erről az elmúlt fél évszázad során kevés szó esett, másrészt pedig azért, mert ennek említése nélkül képtelenség megragadni Terézünk igazi lényét és tetteinek mozgatórugóit, és azt a kérdést sem lehet helyesen megválaszolni, hogy miként lett az ünnepelt és a könnyed társasági szórakozásokban kedvét lelő grófnő a kisdedóvás apostola. 1994-ben nem véletlenül tartottuk Alapítványunk bemutatkozó estjét március 29-én, ez a nap ugyanis Brunszvik Teréz "második", szellemi-lelki születésnapja.
Hírlevelünk első számában olvasható: "1809. március 29.: Ezen a napon a 34 éves grófnő Pisában egy istenélményt élt át, amely meghatározta egész további sorsát. "Innen datálódik lényem és gondolkodásmódom teljes reformja Az újjászületésnek és emberré válásnak bizonyos módján mentem keresztül" - írja Teréz." Tőle tudjuk azt is, hogy ekkor ismerte fel igazi hivatását, a szellemi-lelki anyaságot, amikor is életét Isten kezébe téve azt mondta: "Elfogadom az összes rászoruló gyermeket, akit a Gondviselés nekem szán!" Ennek jegyében lett óvodaalapító is, hiszen ez az intézmény nyújtott számára lehetőséget ahhoz, hogy hivatását kiterjedtebb körben gyakorolhassa.
Erről a Brunszvik Terézről szokott szólni kuratóriumi elnökünk, Jókai Anna is, megemlítve azt a "csodát", azt "a hatalmas életváltást", "belső beavatást", amelynek során Teréz rádöbbent, "hogy nem élheti tovább a látszat-életet. Azt, ami néki adatott, azt arra kell fordítania, hogy a világ és a világban Magyarország sorsa jobbra forduljon." Ennek a Brunszvik Teréznek, azaz Teréz szellemi anyaságának állítottunk emléket 2002-ben; a szobor, R.Törley Mária ihletett alkotása a martonvásári kastélyparkban látható.
A "Haza leányának" alakját és gondolatait mindenekelőtt a "Magyarország! Veled az Isten!" című kötettel örökítettük meg, amely Teréz 1848-1849. évi naplófeljegyzéseit tartalmazza.
A kisdedóvás apostoláról legutóbb az első óvodaalapítás 175. évfordulóján tartott rendezvényeken és a krisztinavárosi óvoda történetét bemutató füzettel emlékeztünk meg. Itt kell szólnunk arról az 1995-ben tartott tudományos konferenciánkról is, amelyen utoljára szerepelt együtt az 1945 utáni hazai neveléstörténész generációk három olyan meghatározó személyisége, mint Zibolen Endre, Vág Ottó és Mészáros István, akik közül Zibolen és Vág tanár urak már évek óta nincsenek közöttünk.
A naplóíró Brunszvik Teréz hagyatékának feldolgozását illetően jelenthetem, hogy már mintegy 15 naplókötet olvasata gépen van. A fordítás a vártnál is nehezebbnek bizonyult (a munkába több fordító "bicskája is beletört"), a lektorunk (dr. Soós István történész) azonban érti a dolgát. (Olykor a fordító helyett is ő teljesít.) Jelenleg az első lépésben vállalt (1840 utáni) 8 naplókötet közül a 6. fordításánál tartunk, egy OTKA-pályázat jóvoltából pedig Teréz külföldi útinaplóinak és levelezésének a fordítása is megkezdődött.
Alapítványunk egyéb erőfeszítéseiről (rendezvények, előadások, kiadványok) Balla Lászlóné beszámolója tájékoztat.
De vajon ment-e Alapítványunk által "a világ elébb"?
Kérdés: Sikerült-e méltón képviselnünk Brunszvik Teréz eszmei hagyatékát? Sikerült-e megmutatnunk az ő igazibb arcát? Vonzóbbá tudtuk-e tenni az ő példáját? Talán. Lehetséges. Bíznunk kellene benne, bár ez nem könnyű.
Ellenszélben dolgozni szintén nem. Írhatjuk a tanulmányok egész sorát, nyilatkozhatunk a rádióban, híres előadóművészek közreműködésével rendezhetünk műsoros esteket Teréz naplóira és egyéb irataira, vagyis a tiszta forrásra alapozva, ha mások zavaros vizű kútból (saját intuíciók), vagy poshadt állóvízből (matuzsálem-korú iskolás jegyzetek és túlhaladott könyvek) merítenek
A Brunszvik Teréz korát érintő óvodatörténeti kutatás, úgy tűnik, hullámvölgyben van. A "nagy ÖREG"-ek részint meghaltak, részint kevesebbet publikálnak, a kellő utánpótlás pedig - sok tisztelet a kevés kivételnek! - jórészt hiányzik. Ez pedig kedvez a dilettantizmus térnyerésének, a történeti kutatás legalapvetőbb szabályainak is fittyet hányó írások, s az olykor jelentős összegeket felemésztő, igénytelen tartalmú nyomdatermékek megjelenésének. Erre két jellegzetes példa:
"Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez!"
Egy "ritkabecsű könyvben" olvastuk: "A magyar kisdedóvás, midőn az angol példa után Európa legtöbb államát megelőzve gróf Brunszvik Teréz 1828-ban meghonosította, tisztán emberbarát intézmény [hm!] volt. Célul csak azt tűzte ki, hogy szegény sorsú emberek gyermekei [ ] kellő védelemben részesüljenek. A kisdedóvás nemzeti hivatásának eszméjéről, avagy nevelői hatásáról akkor [értsd: az 1870-es évek előtt!!!] még szó sem volt " És ezt egy neveléstörténész írta! Hivatalos és nem hivatalos lektorai pedig lazán átsiklottak felette. Tényleg nem volt nevelési intézmény Teréz óvodája? És az utódaié: a "koronás" Wargha Istváné, Ney Ferencé, Rapos Józsefé? Lenyisszantani 50 évet a hazai óvodai nevelés múltjából - nem semmi! Ha valaki tudja, mit jelent Brunszvik Teréz mondása ("Nevelés teszi az embert és az ember a hazát!"), akkor ilyesmit nem ír le, illetve nem hagy jóvá!
"Dolgozni csak pontosan, szépen "
A másik negatív példa: Egy neveléstörténeti kötetben találtunk egy több oldalas, de hiányos és szakszerűtlen kimutatást, amely "a kisgyermeknevelés terjesztését elősegítő" reformkori magyar irodalmat foglalja táblázatba. Ez érdekes módon egyszer sem említi Brunszvik Teréz nevét, holott három kiadványa kapcsán is a listán lenne a helye. "A' Négy első Kisgyermeki Őr-, s Gondviselés Intézetekről (Pest, 1832) c. füzetet Brunszvik Teréz, Károlyi György és Szentkirályi Móric közösen írták alá, a fenti jegyzék "Szerző(k)" rovatában azonban csak Szentkirályi neve látható. Teréz következő munkája ["Tekintetes Pest, Pilis, Solt vármegyékhez a' kisgyermeki gyám és gondviselő intézetek tárgyában benyújtott alázatos kinyilatkoztatása Brunszwick Mária Thereziának (Pest, 1832)] sincs a listán, az a pár soros átirat viszont igen, amelynek kíséretében Teréznek e nyomtatványát Pest vármegye a többi megyének is megküldte. Furcsa A Brunszvik Teréz nevével fémjelzett harmadik munkát (Számadás a' kisdedóvó intézetekről. Pest, 1836) szintén hiába keressük az említett jegyzékben
"Vétkesek közt cinkos, aki néma"
Végül egy (költői) kérdés, amellyel visszakanyarodunk Alapítványunk legfőbb feladatához: az igazi Brunszvik Teréz igazi eszmei örökségének ápolásához és népszerűsítéséhez:
Miért van az, hogy míg a Kossuth-díjas Jókai Anna Terézről szólva mindig magától értetődő nyíltsággal beszél az ő "hatalmas életváltásáról" és Istentől vett hivatásáról, mások - templomba járók is - kerülik e témát? Miért? Félelemből? Vagy mert nem elég 'divatos'? Vagy maguk sem hisznek benne? Az ateista jóakaratú embereknek a bevallottan nem vallásos francia író Romain Rolland példája a követendő, aki miután a naplók nyomán feltárult előtte Teréz lelki újjászületésének vívódásokkal teli folyamata, őszinte tisztelettel és elragadtatással beszélt róla. A Terézzel történteket ugyanis tényként könyvelte el, ugyanúgy, mint a későbbi óvodaalapításokat.
Ha a lényeget elhallgatjuk, történelmet hamisítunk. Ha a hívő Terézről és Istentől vett küldetéséről nem szólunk, beszélhetünk naphosszat az "angyalkertjéről" (vagy a Beethoven iránti sosemvolt szerelméről) - a legnagyobb tapsot a krampusztól kapjuk.
BRUNSZVIK TERÉZ eszmei örökségének közkinccsé tétele naplóinak kiadásával, ismeretterjesztő és tudományos előadások és publikációk segítségével
A Brunszvik Teréz szellemi hagyatékát gyarapító rokonok (TELEKI BLANKA, TELEKI EMMA stb.) emlékének ápolása
Az évforduló a visszapillantás és az előretekintés kettős alkalma, amikor számot kell adnunk eddigi eredményeinkről, és ki kell jelölnünk a további feladatokat, valamint a továbblépés módozatait.
Az évfordulós ünnepség - szokásunktól eltérően - ezúttal elmaradt, ami erőink és lehetőségeink apadásának a jele, és arra figyelmeztet bennünket, hogy az utánpótlás kérdésével is foglalkozzunk. Fiatal, lelkes, szolgálni akaró és kellően szakképzett jótét lelkekre lenne szükség a pályázati lehetőségek felkutatásához, kiaknázásához és a rendezvényszervezéshez ugyanúgy, mint a Brunszvik Teréz-kutatás és naplófeldolgozás óriási és felelősségteljes munkájába való bekapcsolódáshoz is. Olyanokra, akik előbb-utóbb a helyünkre állnak. Annál is inkább, mivel Alapítványunk célkitűzései a mi nemzedékünk idején és erején messze túlmutatnak
ELHUNYTJAINK,
AKIKRE SZERETETTEL ÉS HÁLÁVAL GONDOLUNK:
BENDA KÁLMÁN akadémikus - kuratóriumi elnök (1994)
ILLYÉS GYULÁNÉ dr. KOZMUTZA FLÓRA - védnök (1995)
SINKOVITS IMRE - támogatónk (2001)
Dr.VÁG OTTÓ (1996), HORVÁTH OTTÓ (2000), valamint Dr. GYŐRFFY BÉLA (2002) - kuratóriumi tagok
FEKETE SÁNDOR (2001) és FEKETE SÁNDORNÉ HARY MÁRTA (2001) - alapítók
Beszámoló az elmúlt évtized eredményeiről
Összeállította: Dr. BALLA LÁSZLÓNÉ, az Alapítvány kuratóriumának titkára
Pénzügyi helyzetünk főbb mutatói:
Bevétel: Ft Kiadás: Ft
Induló tőke (1994) 130000 Naplófeldolgozás és -kiadás 1755000
Adakozás - magánszemélyektől 527000 Őrláng c. lap és füzetek kiadása 439000
Adakozás - cégektől 795000 Rendezvények, propaganda 380000
Jótékonysági rendelvények 1313000 Működési költségek 365000
Adó 1 % 386000 Banki kiadások 66000
Pályázatok 1080000
Banki kamatok 222000
Összesen: 4453000 Összesen: 3005000
R. Törley Mária Brunszvik Teréz szobra: plusz pályázati pénzekből és adományokból - 6.200.000 forint
Kiadványaink 1994-2003:
ŐRLÁNG című lapunk (1994-2003): 22 szám
"Magyarország, Veled az Isten!" Brunszvik Teréz naplófeljegyzései 1848-1849. (S.a.r., bevez., jegyz.: Hornyák Mária) Bp. 1999. 277 old. (Az általunk feldolgozott és lefordíttatott naplóanyag - az Argumentum Kiadó kiadásában)
"Nőttön nő tiszta fénye". Tanulmányok Brunszvik Teréz emlékezetére. (Szerk.: Hornyák Mária) Martonvásár, 1996. 134 old.
Brunszvik Teréz (1775-1861). (Szerk.: Hornyák Mária) Martonvásár, 1994. 26 old.
Őrláng füzetek, 1-8. szám:
Hornyák Mária: "A Mindenem, a Boldogságom". Ludwig van Beethoven és a martonvásári Brunszvik Jozefin grófnő szerelméről. (1996) (Ugyanez német és angol fordításban is)
Hornyák Mária: A francia-magyar kapcsolatok történetének fényes láncszeme: De Gérando Ágost 1819-1849. (1999)
Brunszvik Teréz: Versek, cikkek, levelek, naplóidézetek. (Vál., bevez.: Hornyák Mária) (2000)
Hornyák Mária: Brunszvik Teréz "szellemi gyermekei": Teleki Blanka. (2001)
Hornyák Mária: A 150 éve alapított első hazai (pesti) bölcsőde és Forrayné Brunszvik Júlia grófnő (2002)
Gräfin Therese Brunswick 1775-1861. (Hrsg.: M. Hornyák) (2002)
Brunszvik Teréz, Teleki Blanka és De Gérandóné Teleki Emma Kossuth Lajosról. Összeáll., bevez.: Hornyák M. (2003)
Hornyák Mária: Első óvodánk története (Buda-Krisztinaváros) 1828-1867 (2003)
Rendezvényeink és részvételünk mások rendezvényein:
55 saját rendezvényünk volt (jubileumi est, Brunszvik Teréz-nap, tudományos emlékülés, szoboravató, könyvbemutató, Brunszvik Teréz műsoros délután Pozsonyban stb., emlékünnepség a budai Brunszvik Teréz-szobornál stb.)
21 előadás, köszöntő, szoboravató beszéd hangzott el Alapítványunk képviseletében (Magyarország számos pontján, valamint Párizsban, Pozsonyban, Szatmárnémetiben, Nagybányán, Máramarosszigeten stb.)
62 alkalommal voltunk jelen Alapítványunk képviseletében mások rendezvényein 1-2, sőt olykor 5-6 fővel is.
12 jótékonysági est volt Alapítványunk javára (Párizs, Székesfehérvár, Budapest, Hatvan, Martonvásár)
Hornyák Mária: Egy jubileum margójára
Alapítványunk első kiadványaként 1994-ben közreadtuk egy kis sárga füzetet (idézetgyűjteményt), amelynek a "Ki volt Brunszvik Teréz?" című bevezetőjében e sorok írója előszámlálta a korábbi szakirodalomban fellelt, és kutatások által is hitelesített válaszokat. Ezek alapján tettük le a voksunkat az istenhívő, a hazáját szerető, a szolgáló szeretet jegyében működő Brunszvik Teréz alakjának és munkásságának népszerűsítése mellett.
Külön hangsúlyoztuk istenhívő voltát, részben azért, mert erről az elmúlt fél évszázad során kevés szó esett, másrészt pedig azért, mert ennek említése nélkül képtelenség megragadni Terézünk igazi lényét és tetteinek mozgatórugóit, és azt a kérdést sem lehet helyesen megválaszolni, hogy miként lett az ünnepelt és a könnyed társasági szórakozásokban kedvét lelő grófnő a kisdedóvás apostola. 1994-ben nem véletlenül tartottuk Alapítványunk bemutatkozó estjét március 29-én, ez a nap ugyanis Brunszvik Teréz "második", szellemi-lelki születésnapja.
Hírlevelünk első számában olvasható: "1809. március 29.: Ezen a napon a 34 éves grófnő Pisában egy istenélményt élt át, amely meghatározta egész további sorsát. "Innen datálódik lényem és gondolkodásmódom teljes reformja Az újjászületésnek és emberré válásnak bizonyos módján mentem keresztül" - írja Teréz." Tőle tudjuk azt is, hogy ekkor ismerte fel igazi hivatását, a szellemi-lelki anyaságot, amikor is életét Isten kezébe téve azt mondta: "Elfogadom az összes rászoruló gyermeket, akit a Gondviselés nekem szán!" Ennek jegyében lett óvodaalapító is, hiszen ez az intézmény nyújtott számára lehetőséget ahhoz, hogy hivatását kiterjedtebb körben gyakorolhassa.
Erről a Brunszvik Terézről szokott szólni kuratóriumi elnökünk, Jókai Anna is, megemlítve azt a "csodát", azt "a hatalmas életváltást", "belső beavatást", amelynek során Teréz rádöbbent, "hogy nem élheti tovább a látszat-életet. Azt, ami néki adatott, azt arra kell fordítania, hogy a világ és a világban Magyarország sorsa jobbra forduljon." Ennek a Brunszvik Teréznek, azaz Teréz szellemi anyaságának állítottunk emléket 2002-ben; a szobor, R.Törley Mária ihletett alkotása a martonvásári kastélyparkban látható.
A "Haza leányának" alakját és gondolatait mindenekelőtt a "Magyarország! Veled az Isten!" című kötettel örökítettük meg, amely Teréz 1848-1849. évi naplófeljegyzéseit tartalmazza.
A kisdedóvás apostoláról legutóbb az első óvodaalapítás 175. évfordulóján tartott rendezvényeken és a krisztinavárosi óvoda történetét bemutató füzettel emlékeztünk meg. Itt kell szólnunk arról az 1995-ben tartott tudományos konferenciánkról is, amelyen utoljára szerepelt együtt az 1945 utáni hazai neveléstörténész generációk három olyan meghatározó személyisége, mint Zibolen Endre, Vág Ottó és Mészáros István, akik közül Zibolen és Vág tanár urak már évek óta nincsenek közöttünk.
A naplóíró Brunszvik Teréz hagyatékának feldolgozását illetően jelenthetem, hogy már mintegy 15 naplókötet olvasata gépen van. A fordítás a vártnál is nehezebbnek bizonyult (a munkába több fordító "bicskája is beletört"), a lektorunk (dr. Soós István történész) azonban érti a dolgát. (Olykor a fordító helyett is ő teljesít.) Jelenleg az első lépésben vállalt (1840 utáni) 8 naplókötet közül a 6. fordításánál tartunk, egy OTKA-pályázat jóvoltából pedig Teréz külföldi útinaplóinak és levelezésének a fordítása is megkezdődött.
Alapítványunk egyéb erőfeszítéseiről (rendezvények, előadások, kiadványok) Balla Lászlóné beszámolója tájékoztat.
De vajon ment-e Alapítványunk által "a világ elébb"?
Kérdés: Sikerült-e méltón képviselnünk Brunszvik Teréz eszmei hagyatékát? Sikerült-e megmutatnunk az ő igazibb arcát? Vonzóbbá tudtuk-e tenni az ő példáját? Talán. Lehetséges. Bíznunk kellene benne, bár ez nem könnyű.
Ellenszélben dolgozni szintén nem. Írhatjuk a tanulmányok egész sorát, nyilatkozhatunk a rádióban, híres előadóművészek közreműködésével rendezhetünk műsoros esteket Teréz naplóira és egyéb irataira, vagyis a tiszta forrásra alapozva, ha mások zavaros vizű kútból (saját intuíciók), vagy poshadt állóvízből (matuzsálem-korú iskolás jegyzetek és túlhaladott könyvek) merítenek
A Brunszvik Teréz korát érintő óvodatörténeti kutatás, úgy tűnik, hullámvölgyben van. A "nagy ÖREG"-ek részint meghaltak, részint kevesebbet publikálnak, a kellő utánpótlás pedig - sok tisztelet a kevés kivételnek! - jórészt hiányzik. Ez pedig kedvez a dilettantizmus térnyerésének, a történeti kutatás legalapvetőbb szabályainak is fittyet hányó írások, s az olykor jelentős összegeket felemésztő, igénytelen tartalmú nyomdatermékek megjelenésének. Erre két jellegzetes példa:
"Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez!"
Egy "ritkabecsű könyvben" olvastuk: "A magyar kisdedóvás, midőn az angol példa után Európa legtöbb államát megelőzve gróf Brunszvik Teréz 1828-ban meghonosította, tisztán emberbarát intézmény [hm!] volt. Célul csak azt tűzte ki, hogy szegény sorsú emberek gyermekei [ ] kellő védelemben részesüljenek. A kisdedóvás nemzeti hivatásának eszméjéről, avagy nevelői hatásáról akkor [értsd: az 1870-es évek előtt!!!] még szó sem volt " És ezt egy neveléstörténész írta! Hivatalos és nem hivatalos lektorai pedig lazán átsiklottak felette. Tényleg nem volt nevelési intézmény Teréz óvodája? És az utódaié: a "koronás" Wargha Istváné, Ney Ferencé, Rapos Józsefé? Lenyisszantani 50 évet a hazai óvodai nevelés múltjából - nem semmi! Ha valaki tudja, mit jelent Brunszvik Teréz mondása ("Nevelés teszi az embert és az ember a hazát!"), akkor ilyesmit nem ír le, illetve nem hagy jóvá!
"Dolgozni csak pontosan, szépen "
A másik negatív példa: Egy neveléstörténeti kötetben találtunk egy több oldalas, de hiányos és szakszerűtlen kimutatást, amely "a kisgyermeknevelés terjesztését elősegítő" reformkori magyar irodalmat foglalja táblázatba. Ez érdekes módon egyszer sem említi Brunszvik Teréz nevét, holott három kiadványa kapcsán is a listán lenne a helye. "A' Négy első Kisgyermeki Őr-, s Gondviselés Intézetekről (Pest, 1832) c. füzetet Brunszvik Teréz, Károlyi György és Szentkirályi Móric közösen írták alá, a fenti jegyzék "Szerző(k)" rovatában azonban csak Szentkirályi neve látható. Teréz következő munkája ["Tekintetes Pest, Pilis, Solt vármegyékhez a' kisgyermeki gyám és gondviselő intézetek tárgyában benyújtott alázatos kinyilatkoztatása Brunszwick Mária Thereziának (Pest, 1832)] sincs a listán, az a pár soros átirat viszont igen, amelynek kíséretében Teréznek e nyomtatványát Pest vármegye a többi megyének is megküldte. Furcsa A Brunszvik Teréz nevével fémjelzett harmadik munkát (Számadás a' kisdedóvó intézetekről. Pest, 1836) szintén hiába keressük az említett jegyzékben
"Vétkesek közt cinkos, aki néma"
Végül egy (költői) kérdés, amellyel visszakanyarodunk Alapítványunk legfőbb feladatához: az igazi Brunszvik Teréz igazi eszmei örökségének ápolásához és népszerűsítéséhez:
Miért van az, hogy míg a Kossuth-díjas Jókai Anna Terézről szólva mindig magától értetődő nyíltsággal beszél az ő "hatalmas életváltásáról" és Istentől vett hivatásáról, mások - templomba járók is - kerülik e témát? Miért? Félelemből? Vagy mert nem elég 'divatos'? Vagy maguk sem hisznek benne? Az ateista jóakaratú embereknek a bevallottan nem vallásos francia író Romain Rolland példája a követendő, aki miután a naplók nyomán feltárult előtte Teréz lelki újjászületésének vívódásokkal teli folyamata, őszinte tisztelettel és elragadtatással beszélt róla. A Terézzel történteket ugyanis tényként könyvelte el, ugyanúgy, mint a későbbi óvodaalapításokat.
Ha a lényeget elhallgatjuk, történelmet hamisítunk. Ha a hívő Terézről és Istentől vett küldetéséről nem szólunk, beszélhetünk naphosszat az "angyalkertjéről" (vagy a Beethoven iránti sosemvolt szerelméről) - a legnagyobb tapsot a krampusztól kapjuk.