Ÿš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›


TELEKI BLANKÁVAL KAPCSOLATOS

(általa írt, hozzá címzett, illetve róla is szóló)

LEVELEK

 

 

I./

Teleki Blanka Brunszvik Terézhez címzett levele [1]

Kolozsvár, [1]836. febr. 4.

Drága Teréz!

Hosszú idő után végre újra érzem magamban a vágyat, hogy írjak neked – ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy ismét kitéptem magam abból a komor és kétségbeesett hangulatból, ami egy éve padlóra terített. Szörnyű év volt ez! Minden perc ólomsúllyal nehezedett rám – a nővérem[2] és fivérem[3] nélkül, olyan lény nélkül, aki megért engem, lassan vánszorogtak a magányos napok, s nem hoztak nekem sem örömet, sem reményt! De ennek már vége. Ismét érdeklődéssel tekintek az életre.

Újra az enyéimmel vagyok. Emma jó, egy cél felé törekszünk, tevékenyek vagyunk – szabadabbak, mint egyébként, és megvan a reményünk arra, hogy még szabadabbak legyünk, ismét tudunk örülni – látni fogunk téged, téged és Marie-t és Minonát.[4] Tavasszal Pestre utazunk, hogy találkozhassunk veletek. A legnagyobb gondom most az, hogy Stackelberg[5] magával viszi a lányokat, én pedig szeretném Minonát magunknak megtartani. Ne hagyd, hogy elmenjen tőled, májusban, azt gondolom, láttok minket. – Rajziskolánkról[6] Emma valószínűleg írt neked, türelmetlenül várjuk az előkészületeket. Már 6 növendékem van, alakíthatóak és lágyak, akiknél egy szavunk sem marad hatástalan. A rajzolás az összekötő kapocs. Az anyák örülnek, hogy nálunk tudják lányaikat – becsülnek minket. A jó Bornemisszánk[7] sokat van nálunk. Belátta, hogy egy Emmával való kapcsolat egyiküket sem tenné boldoggá – de ő a barátunk, nagy részt vállal törekvéseinkben – tisztel téged, te vagy az ideálja, ami felé törekszik. Szereti Maxot, és megtesz mindent, hogy megnyerje őt az életre – még nem sikerült neki, Max részvétlenül és az életuntan mászkál, ismét elhagyott bennünket, és egyedül ül Pálfalván.[8] Gondolhatod, milyen nagy kín ez nekünk, Maxot így látni. Érzelmekben gazdag, életvidám gyerek volt, és most csak ritkán sikerül megolvasztanom a jégkérget, ami a még mindig jó szívét körbefogja. Nem bízik erejében, és nem akar tétlenségéből kimászni, mert azt hiszi, semmire sem képes. Ez az önbizalomhiány lenyomja, s megfosztja minden rugalmasságától. Nem tudom, hogyan győzhetnénk le ezt, hacsak a körülmények arra nem kényszerítik, hogy tevékeny részt vállaljon az életből, sajnos azonban szerencsétlenségére az apai szeretet lassan úgy elrendezett mindent, hogy Max teljesen átengedte magát a tétlenségnek, és semmi sem tudja arra kényszeríteni, hogy megerőltesse magát – hogy kapcsolatba kerüljön emberekkel stb. – Talán elkísér minket Pestre, és te, aki egyszer már olyan nagy forradalmat csináltál a lelkében, még egyszer fel tudod őt ébreszteni az apátiájából, amibe újból belesüllyedt.

Szüleink télen egészen jól voltak; apa elégedetlen velünk, ha többet teszünk, mint hogy reggeltől estig csendben ülünk egy sarokban, és a halottak miatt elfelejtjük az élőket. Nagyon szomorú, hogy éppen az, ami nekünk az életet jelenti, az ő számára semmi – másokért élni, másoknak hasznára lenni, másokat felemelni, ez apa számára bolondság, időpazarlás, így aztán örökös konfliktusban vagyunk vele – a nagy tekintélye sajnos azt eredményezi, hogy jó anyánk is osztja a véleményét, és nem olyan elégedett velünk, mint ahogyan azt mi szeretnénk. Így szükségképpen vagy elégedetlenségét kell magunkra vonnunk, vagy pedig életünk legszebb időszakát kihasználatlanul hagyjuk és eltékozoljuk, ahogyan ez eddig is történt.

Naponta várunk tőled levelet, írj sokat a lányokról – Karl[9] nagyon rosszul teszi, hogy a kis Blankát így elkényezteti, kevés öröme lesz benne, ha továbbra is így folytatja.

Üdvözölj egyúttal minden kedvest, és szeresd

a te Blankádat

 

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

 

II./

Brunszvik Teréz – Franz von Schoberhez[10] címzett levele[11]

Bécs, 1836. május 14. 

Kedves Schober!

Örömmel és egyben fájdalommal vettem kézhez hálát és gondolatokat ébresztő baráti írását. Hogy a levelek május 6-tól 14-ig úton legyenek Budapestről Bécsbe, az megfoghatatlan! [– – –]Hő vágyam, hogy ez a levél még Pesten érje. Az úton szerencsések is, meg szerencsétlenek is voltunk. Előbb az előzőről. Kellemesen megérkeztünk április utolján Pozsonyba, Staubhoz, 12 órakor. Fél ötkor bementünk a követek termébe, ahol a legragyogóbb beszédeket hallottuk, amilyenek valaha is magyar fület értek. Egymás után beszélt valamennyi nagy szónok. Fel voltak izgatva, villámlott, mennydörgött, viharzott kegyetlenül.[12] A legjobban szerepelt Bezerédj Steffi[13] és Klauzál Csongrádból. Másnap az ülés éjfél után 1 óráig tartott. Mindkét honleányom [Teleki Blanka és Emma, a szerk.] ragyogott az elragadtatástól, és nem akartak sem aludni, sem étkezni. Kedden este egy óra hosszat beszéltünk minden magyarok legnagyobbikával, [Széchenyi Istvánnal, a szerk.]. Micsoda elragadtatás! Mámoros voltam! Páratlanul szép volt. De ó jaj! A rossz idő megártott az áthevült arcoknak, és Blanka hidegrázást kapott – ami még tart, és itt marasztal bennünket Bécsben. Annál jobb, így elért engem az Ön levele. Ha követhetném a vágyaimat, visszamennék Pestre. Nincs semmi hírem az ügyekről. Itt tapasztaltam egyet s mást [– – –] Szeretnék sas lenni – odarepülni és megkérdezni Önt. Írjon csak nekem Bécsbe és Prágába – naponta elküldök a postára, és a leveleket magam után küldetem. [– – –].

Brunsvik

 

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

 

 

III./

Teleki Blanka Wass Györgyné Gyulay Franciskához címzett levele[14]

Pest, 1846. augusztus 15.

Drága Fanny!

Barátságos soraid lelkem mélyéig megörvendeztettek. Olyan barátokkal, mint amilyen Te vagy, kell, hogy legyőzzem az akadályokat, melyek vállalkozásom elé gördülnek. Egyike a legnagyobb nehézségeknek az, hogy a cenzúra megakadályozza a program nyomtatásban való terjesztését. Egyedül a Honderűben, mely fölöttébb jelentéktelen és keveset olvasott lap, engedték megjelentetni. A Pesti Hírlapban, az Életképekben, a Divatlapban stb. kihúzták a Nyilatkozatot, s ismételt folyamodás ellenére sem engedélyezték. A nyomorultak attól félnek, hogy néhány év múlva egy tucat hazafiasan gondolkozó nővel több lesz Magyarországon! Így nem marad más hátra, mint magánúton terjeszteni a programot, mely természetesen meglassítja a dolgot. Bezerédj, Deák és Kossuth érdeklődik tervem iránt, és megígérték, hogy azt a maguk részéről támogatni fogják. Drága barátnőm, ezt az ügyet a Te tevékenységedre is bízom, és meg vagyok győződve arról, hogy ez az ügy jobb szószólóra nem is találhat. Ami Kun grófnő leánynövendékét illeti, akiről írsz, hajlandó vagyok felvenni, feltéve, ha gyenge egészsége, melyet említesz, nem olyan természetű, hogy őt a tanulásban gátolná, vagy a jövőre nézve komoly aggodalomra adna okot. Drága barátnőm, ezt teljesen a Te megítélésedre bízom, és nagyon örülök a növendéknek, aki honfitársnőm, ha a Te véleményed szerint felvehetem. Remélem, hogy ősszel még négy-öt leányt kapok, mert Bezerédj kezdeményezésére már többen érdeklődtek. A tanárokat már kiválasztottam. Segítőtársként egy nagyon derék, értelmes kisasszony [Lővei Klára, a szerk.] áll mellettem, aki egyelőre elegendő lesz a gyerekek felügyeletére. Ha azonban a dolgok úgy alakulnak, hogy a növendékek száma a hatot meghaladja, úgy veszek egy másodikat, és akkor a lelkész özvegye, akit nekem ajánlasz, fölöttébb kívánatos lenne, csak az időpontot nem lehet most még rögzíteni.

Én teljes biztonsággal hiszem, hogy bátorság és kitartás célhoz vezet majd, hogy azonban az egész ügy gyorsan menne, azt nem remélem.

Biztosan érdekelni fog Téged, hogy Minóna télre újra Erdélybe tér vissza. De Gerandóék a telet Pesten óhajtják tölteni, és így ez az áldott jó leány örömmel kész arra, hogy további zenei kiképzésére irányuló terveit még egy évre kitolja. Minóna végtelenül örült annak, hogy Te olyan kedvesen megemlékeztél róla, ő végtelenül szeret Téged és két leányodat is, kedves barátnőm, és ezerszer üdvözöltet Titeket. Lehet, hogy hazafelé utaztában Kolozsvárt érinti (október elején), és akkor Téged is meglátogat. Én azonban türelmetlenül várom, hogy Te és Tieid idejöjjenek, és boldogan gondolok arra, hogy az a jóakarat, melyet irányomban tanúsítasz, gyermekeidre is átment, és így őket is barátaim és szellemi rokonaim köréhez számíthatom. Sokszor ölelem őket. - Te pedig, édes Fanny, fogadd legmélyebb barátságomat és megbecsülésemet.

Teleki Blanka

 

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

 

IV.

Erdélyi (Berwallner) Erzsi[15] sorai Teleki Blankához[16]

1847. ?

Méltóságod szavaiból azt értettem meg, hogy egy leánynak igen szerénynek kell lenni, többet hallani és tudni mint kibeszélni; azért is van az embernek két füle és csak egy szája, hogy még egyszer annyit hal[l]jon mint beszéljen, erénydús legyen, s mindent először jól meggondoljon, míg valamint kimond. Másképp ha egy kis tudománnyal bír, ne gondolja, hogy mindent tud, mert Sokrates is azt mondá: „Az az ember tudós, a ki azt tudja hogy mit sem tud.” Csókolom kezeit a nemes tanácsért s igyekezni fogok e szerint cselekedni.

A háládatos E. Erzsi

 

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

 

V.

Lővei Klára Fejér (Vasvári) Pálhoz címzett sorai[17]

Pest, 1847. június 28.

Tisztelt Fejér Úr!

A grófné szíves üdvözlete mellett üzeni kegyednek, hogy jelenleg mindenek felett fő dolog egészsége, e szerint ne fáradjon ezen rossz [!] időben a tanulási órára, különben is Rózsa el maradt a történetírás és más tanulmányaival, van mivel foglalkoznia; holnap pedig, ha szép idő is leend, ne méltóztassék jőni, mert ünnep lesz, s kegyednek nagy szüksége van pihenésre.

Pest, Jún. 28-án 847

tisztelője

Lövey Klára

[Címzés:] t.cz. Fejér Pál Urnak

Gr. Teleki Blanca intézete Tanítójának tisztelettel Pesten

 

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 


VI.

Brunszvik Teréz ifj. báró Wesselényi Miklóshoz címzett levele[18]

Pest, 1848. jan.24.

Nemes Wesselényi, nagyon örültem, hogy még megértem az Ön újjáéledt reményét a haza számára szent és felettébb fontos ügyért, amelynek én az egész életemet szenteltem: a nevelésért! Helyesen értelmezve ez oldja meg a múlt, a jelen és a jövő összes rejtélyét. Egyedül a nevelés képes gyógyítani – mivel ami majd megtörténik, és aminek meg kell történnie, azt egyre inkább ez határozza meg. Tehát az, hogy mi [a nevelés], az köztünk nem kérdéses; hanem a hogyan? 3 év óta sok előkészület történt. Teleki Blanka elkezdte azt a nevelőintézetben a magyar tanítók és nevelőnők révén, akiknek logikus zsenialitásával ő a vezetőjük. Sokat vártam ettől, de a valóság felülmúlja várakozásomat. Ha kívánja, egy következő levélben ezt pontosabban részletezem. Arra gondoltam, hogy a nevelőnő iskolát az ő [t.i. Blanka, a szerk.] inkább arisztokratikus iskolájához kapcsolom. A szakórákkal nem lenne gond. Fejér, a vezető tanár képes lenne arra, hogy igen sok lánya legyen mint hallgató, és hogy őket fellelkesítse és aktivizálja az előadásaival, ahogy ő az ügyet érti – de a további foglalkozásokat és az ellátást el kellene különíteni. Teremnek igénybe vehetnénk a kihasználatlanul álló Ludoviceum épületet, amely nagy és eléggé méltó lenne arra, hogy legalább ideiglenesen 4 intézetet befogadjon, nevezetesen egy kitűnően szervezett óvodát; aztán folytatásaként egy nevelőnő iskolát, egy harmadikat a felsőbb osztályok és egy negyediket az olyan leányok részére, akik tehetségük alapján nem illenek bele a másodikba és akiket következésképpen inkább csak erkölcsileg és kézügyességre kell oktatni és vezetni, és akik a fenti végzetteknek mintegy a majdani szolgálóleányai, cselédei lehetnének; ez egy méltó ciklus lehetne egy nagy nemzet számára.

Teleki Blankának van energiája és ereje, ha mi még 3 hozzá hasonló nőt találnánk, amiben én nem kételkedem! Készítettem egy listát az ilyen kiváló hölgyekről, amilyeneket majd reményeink szerint minden megyében az élre kerülnének, tudniillik levelezés által.

Ha Öntől, nemes Wesselényi megjelenik egy írás, amelynek tárgya a nőnevelés, (amit az ember a jellem és a szellem képzése alatt ért, összehasonlítva a pusztaságot egy nemes kerttel), akkor az végül hatni fog. Magyarországon oly sok a rendbe hozni való – és újonnan létrehozandó, ami a tettek alfája, ezt oly kevéssé értik meg, hogy az embernek az ügy fontosságánál fogva egy varázsvesszőt és egy angyal rábeszélő képességét kell kívánnia magának.

Önnek, nemes Barátom, boldog, szerencsés újévet kívánva, kérem a minden jó Adományozóját, hogy áldja meg Önt, adjon Önnek erőt és kitartást és időt, hogy a legnemesebbet végrehajtsa. Magamnak pedig csupán néhány bátorító sort kérek, hogy Önnel többet is közöljek, mivel a tulajdonképpeni nevelőnő iskola egy sokat ígérő személlyel már beindult.

Az Ön szolgálatra kész

Gr. Brunszvik Mária Teréziája

 

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

 

VII.

Lővei Klára Karacs Terézhez[19] címzett levele[20]

Pest, 1848. március 3.

Pest, Tavasz elő 3-án [1]848

Kedves Teréz!

Szomorúan kellett tapasztalnom leveledből, hogy a nagy emberek sorsa rajtad is beteljesedett, miszerént a szóbeli elismerés mellett nem maradt más jutalom az önérzetnél. – Bizalmas felszólításodra őszinté[n] felelek: gyakorlat mutatá meg a méltóságos grófnőnek, hogy pár órai taníttatás által idegen nyelvet pár év alatt növendéki meg nem tanulhatnak, s enélkül, mit szülők szavaiból sejthetünk, az intézetnek jövője nincs. Szükségképpen a növendékek szaporodtával második felügyelő francia nő leend, s már egy augsburgi hölggyel a grófnő levelezésben is van. Az egy magyar nevelőné ki legyen, az rajta függ, mert én azt hiszem, hogy a grófnő irántadi rokon érzete, bizonyosan neked adná az elsőséget.

Tudatván a grófnővel Miskolcróli leendő távozásodat, ő megírá testvére, De Gerando bárónőnek, s következő választ kapott: «Ha beleegyeznél, gyermekei – egy fiú és leány – nevelőnőjévé óhajtana, de csak egy év múlva, ha Hosszúfalvát ismét elhagyandják, s Pestre v[agy] Párizsba menendenek. Addig Blanka grófnőt szólítá fel, hogy azon esetben, ha elfogadod, kérjen meg, a kitűzött időt nála Pesten töltenéd el, szállás és hozzá szükséges járandóság megvolna.» – Ezt különben Blanka grófnő is nyilvánítá, s meg akará velem íratni, miként ha Miskolcot csakugyan el kell hagynod, jöjj hozzánk egyenesen, s a múlt kellemes hónapok szerént megpihenve, élj nála ismét az irodalomnak […]

Bölcs intéseidért köszönettel tartozom, kedves Teréz! Úgy vetted az életet, miként az legtermészetesebben történni szokott, s pár pillanatra megnyitád előttem a szinte felejtett érzelmek csarnokát, átgondolám múltam képeit, s mert az ész határozott meggyőződéssel fölöttök [?], úgy találom, hogy képes leendek mostani kedélyemmel maradni, v[agy] talán azért mondom, mert savanyú a szőlő? – Elég az, nekem most se időm, se vágyam nincs mást gondolni, mint haladva tanulni a leányokkal együtt, s ezen élvezetért kölcsönbe tanítani az apróbbakat. – S csak ilyen kedéllyel lehettem nyugodt, mert sok küzdelmembe került először megtagadni magam – megtörténvén, hogy mit mások bennem dicsértek, azt itt hibául rótták volna fel – átlátván, hogy nem szeszély, hanem józan ész vezérletéből erednek a tanítások, önkénytesen [sic!] meghajtván másik véleményére ritkán hajló fejemet. [– – –]

Most jött haza a méltóságos grófnő Brunszvik Teréz grófnétól, s mondá, hogy ő is óhajtana magához.

Csókollak                                      

Lővey Klára

 

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

 

VIII.

Lővei Klára Vasvári (Fejér) Pálhoz címzett sorai[21]

Pest, 1848. márc.23.

Pest, 3/23. 848.

Tisztelt Fejér Úr!

Tanítványi kegyedet szívesen kérik, hogy engedje meg arcképét kőre rajzoltatni; s azt velünk tudatni, hogy óhajtott célra lenne-e ideje pár órát szentelni. – Tagadó választ nem várunk. – Szeretnénk kegyeddel személyesen beszélhetni.

polgártársa

Lővei Klára

[Utóirat:] Ha kegyed maga nem jöhetne hozzánk, tudassa határozatát jó barátja által; vagy levelet hagyjon szállásán, melyért délután elküldenénk. [Ceruzás sor:] Barabásnak[22] szombaton reggel 8 órától 12-ig van üres ideje.

 

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

IX.

Lővei Klára Vasvári (Fejér) Pálhoz címzett levele[23]

Pest, 1848. március 31.

Pest, Mart. 31-én, 848.

Tisztelt Polgártárs!

Nagyon sajnáljuk, hogy kegyedet nem találhatók; de volt kárpótlásunk, mert hallottuk, az Isten ege alatt tartott nagyszerű szónoklatot!

A grófné tiszteli kegyedet, s 25 példányt küld arcképéből;[24] még 200-ról rendelkezhetik, mi végett kérdezi kegyedet, legyen szíves véleményét megüzenni, miként rendezhetnők el legjobban. – A grófnő nagyon szeretné kiosztani azoknak, kik óhajtják bírni; eszerint hogy lenne jobb, valamely könyvárusnál letenni és kinél? – vagy talán kegyednél tennők le, hogy tetszése szerint oszthassa ki barátai közt? Véleményét legyen szíves kegyed pár sorban nyilvánítani – ha személyesen nem jöhetne hozzánk holnap – a levélért reggel szállására küldenénk.

tisztelő polgártársa

Lővei Klára

[Utóirat:] A leányok mind tisztelik kegyedet.

A Gerando[25] levelét is idezárom.

[Címzés:] Fejér Pálnak Pesten

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

X.

De Gérandóné Teleki Emma Teleki Blankához címzett levele[26]

Pirna (Szászország),[27] 1850. március 31.

Kedves Blanka!

Csak egy vékony lapocskát írok neked, mert többet küldök, ami a levelet ki fogja tölteni. Én ugyanis a gyermekek részére összeállítom a történetet,[28] amely nekünk olyan fontos, ismerjék meg Katit,[29] és ami ezt megelőzte. Lapozd át ezt a pár sort, nézd meg, nem hagytam-e ki valami fontosat, vagy nem írtam-e helytelent. Hogyha helyesnek találod, átengedem majd a kicsinyeknek, akik észrevétlenül mindent átvesznek és kialakítják a maguk csodavilágát. Bár ez az összeállítás még nem való nekik, s ezért Titi[30] még nem kapta kézbe, csodálkozva hallom minden nap, hogy Tula[31] az ő 12 rémes babájával végigjátssza az egész történetet. Az egyik főtéma Budavár ostroma, létrákat állítanak, egyik baba a másik után nagy nehezen felmászik ezekre, mert Buda vára igen magas (weil die Ofen-Festung sehr hoch ist), és ennek nincsen vége. Továbbá a levél tartalmazza M[ichelet] szavait, amelyeket művében Á[gost]ról mondott. Meghat majd és elérzékenyít téged, ez a legszebb emlékmű, amit a szegény Ágost emlékére állítani lehetett. Mindkét művet, amit említettél, nagy tetszéssel olvastam, s amint ebből a lyukból kikerülök, beszerzem azokat.

Max[32] azt írta, hogy várjak még egy hónapig, s én szomorúan várok, mert itt kevesebb szellem dologban van részem, mint [Nagy]bányán [volt]. Nagyon kellemetlen volt számomra, hogy a rövid idő ellenére lakást kellett keresnem. Négy szörnyű napot éltem át, nagy hidegben, mert itt megint tél van, az egész napokat kinn töltöttem, és mégsem találtam mást, mint bútorozatlan lakást, így minden [bútor]darabot külön kell hozzá bérelnem, de most már minden rendben van, s én sóvárogva várom, hogy Ágosthoz közelebb kerüljek, mert itt még a nyelvét se hallom. [– – –] Új lakásom kertek között fekszik, egyegy hónapra béreltem, hogy bármikor elmehessek, remélem, hogy a kicsinyek még élvezni fogják a virágokat, ha a szegény ország még egy hónap múlva képes lesz virágozni. A Nap is, amelyet annyira szeretnek, már reggel köszönti ablakunkat, és csak este búcsúzik. Reméljük, hogy szenvedéseinknek hamarosan vége lesz. Képzeld el, aki Ágost sírkövét[33] készítette, épen abban az órában halt meg, amikor a házba léptem, hogy a kész munkát megtekintsem. Még nincs felállítva, még ezzel is törődnöm kell, és úgy érzem, láthatatlanul rossz démonok vesznek körül. Az engedélyért, hogy a követ felállíthassam, 100 frankot kell fizetnem, a kőért magáért ugyanennyit, a befalazása szintén ekkora összeget tesz ki, s ezen kívül a második temetési költséget is ki kell fizetni.

Isten veled, kedves Blanka, üdvözlöm Klárádat, amennyiben még nálad van. A testvéred

E[mma]

 

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

 

XI.

Teleki Blanka Szilágyi Sándorhoz[34] címzett sorai[35]

Pálfalva, 1850. júl. 21.

Július 10kén kelt becses leveléből látom, hogy a „forradalom fekete könyv”[36] czím alatt megjelenendő munkát illetőleg egy igen különös félreértés látszik. Ezen félreértés felvilágosításával Lővei Klára kisasszonyt bíztam meg.

Pálfalván júl. 21kén [1]850                                                     megkülönböztetett tisztelettel

Teleki Blanka

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

XII.

Levélrészletek a Teleki Blankáék perében

1853. május 25-én kelt Vádiratból

 

 

1850. október 28. Pálfalva (Szatmár vármegye)

Teleki Blanka – De Gérandóné Teleki Emmának:

Miután említi, hogy Kossuth édesanyja írt, e szavakkal kezdi levelét: „Pannónia nem felejti el halottait, azok tovább élnek mint vádlók.”[37]

 

 

1850. december 20. Szlatina (Szatmár vármegye)

Lővei Klára – Teleki Blankának:

„Schlessingenben olyan tényeket találtam pártunk igazságának bizonyítására, amelyek Kossuthot dicsőítik, Görgeyt viszont a porba rántják…”[38]

 

 

1851. március 5. Pálfalva (Szatmár vármegye)

Teleki Blanka – Lővei Klárának:

Tudatja Klárával, hogy húga, Emma „a párizsi menekültekkel állandó érintkezésben áll, hogy Teleki László beadványt nyújtott be a magyar emigránsok nevében a francia és angol kormányoknak Magyarország németté szervezése ellen, hogy Irányi Brüsszelből vár híreket, hogy Pulszky és Vukovics gyakran látogatják meg Kossuthot, és hogy Teleki a hazáért harcol.”[39]

 

 

1851. március 25. Pálfalva (Szatmár vármegye)

Teleki Blanka – De Gérandóné Teleki Emmának Párizsba:

 „Itt hat hónap óta a hangulat nagyon biztatónak látszik, az oláhok Kossuth után sóhajtoznak stb., még az özönvíz előtti mamutok is azt mondják: Nem szerettem eddig a köztársaságot, de most már nem bánom, ha kapunk is egyet... Írd meg, mit tudsz Kossuthról, mert az utóbbi időben leveleket fogtak el tőle. Itt a nép körében nevét kegyelettel emlegetik és bíznak benne…”[40]

 

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

 

XIII.

Brunszvik Teréznek a kormányzó Albrecht főherceghez[41] címzett kérvénye[42]

Pest, 1853. április 18.

Császári Fenség!

Fenséges Főherceg, legkegyelmesebb Uram!

A Császári Fenséged világszerte ismert igazságszeretetébe, szelídségébe vetett szilárd hit és rendíthetetlen bizalom bátorít fel engem, hogy az unokahúgom, Teleki Blanka grófnő szabadon bocsátásával kapcsolatos legalázatosabb kérésemet ismételten hódolattal császári Fenséged lábaihoz helyezzem.

A közel kétéves fogság unokahúgom egészségét, kedélyét tönkretette. Császári Fenség! Nekem nem áll módomban ítéletet mondani unokahúgom bűnösségéről vagy ártatlanságáról, de mint vérrokonnak, szent kötelességem, hogy a pártját fogjam.

Bátorkodom most császári Felségedet legalázatosabban arra kérni, kegyeskedjék elrendelni unokahúgom, Teleki Blanka grófnő ítéletének meggyorsítását. Legalázatosabb kérésemet megismételve, melynek legfőbb oka unokahúgom egészsége, maradok legszófogadóbb, legalázatosabb szolgálója 

Korompai Brunszvik Mária Terézia 

cs. k. alapítványi hölgy

 

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

 

XIV.

Teleki Blanka Brunszvik Gézáné Deym Jozefin[43] címére küldött sürgönye[44]

Laibach,[45] 1857. május 11.

 

16-án délután Bécsben vagyok, várhatóan a Kostmarkt 28ban. Gyere, drága, ha lehet

Teleki Blanka

 

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

 

XV.

Lővei Klára Karacs Terézhez címzett levelének[46] részletei

München, 1858. július 8.

Szeretett kedves Teréz!

Óhajtva várt soraidat nehány hónappal vettem íratásuk után. Előbb Máramarosban[47] pihentem egy darabig, s úgy kerültek hozzám az idegen földön. [– – –] Én most nehány hónapok óta Münchenben vagyok, az igen tisztelt [Blanka] gr[ófnő]-vel. Az itteni kemény tél és csípős légnek martaléka is lettem, mert roppant nagy betegséget állottam ki, hogy szinte a halálhoz valék közel. – Most már egészen nekiedződtem az itteni légnek, s a nyarat meleg napja és hűvös éjeivel nagyon kellemesnek találom. – Sok szép látnivaló van e gyűjteményekkel dús városban. Nézegetjük is gyakran. – Mintha ötévi semmi szépet nem látás rideg napjait akarnók kipótolni. – Már több fél évnél, hogy itt vagyunk, és még mindig van hátra érdekes néznivaló. [– – –]

Az ötévi szobai lég után más élet lett volna szükséges, s talán mindez összesen okozták a téli nagy betegségemet. – Lakásom: „Hotel Leinfelder, Maximilián tér.” [– – –] Csókollak ezerszer kedves Terézem, forrón szerető barátnőd

L. Klára

[– – –] A grófnő tiszteletét küldi neked.

 

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

 

XVI.

Brunszvik Teréz Farkas Ágostonhoz[48] címzett levele[49]

Duka, 1859. ápr. 4.

Kedves Farkas!

Jó hírünk van Blanka grófnőről. Ott[50] egy sirokkó után hirtelen beköszöntött a nyár, és mivel ő így sokat mozoghat a levegőn, egészen jól van [– – –] Most néhány nyári öltözéket kíván Minona bárónőn keresztül; Kohlmarkt 281, Wien [– – –]  

Sem Forray grófnő,[51] sem pedig én nem értjük, miért nem tudták fellelni a szóban forgó életrajzot! Kérem, ne nézze az esetleges költséget. –  Jerry grófnő[52] még mindig Rosenheimben.[53]

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

 

XVII.

De Gerandóné Teleki Emma – Perczel Mórhoz címzett levele[54]

Lyon – Párizs, 1862. november 20 – 27.[55]

Lyonban Nov. 20kán 1862-ben, rue Tarente 24

Tisztelt tábornok Úr!

Köszönettel vettem részvétét kijelentő vigasztaló sorait, tudom, hogy a’ szegény elnémult most örök fényben és boldogságban ragyog, mert hiszen a’ halál csak átalakulás jobb létre, de mégis kegyetlen a sors, hogy akkor ragadta ki közülünk, mikor hosszas együttlétre és boldogságra készültünk. Tizenkét év óta hontalan volt szegény testvérem és azon kopár német földön egy helyből a’ másikba vándorolt, sehol se nyugodhatván, most mikor végre szegény fedelem alatt kedves fészekre talált, örökre kellett bennünket elhagyni! Szegénynek most akartuk szenvedéseit örömmé változtatni, elébb testét kigyógyítani, gyermekein, kiket ő mód nélkül szeretett, mint őrködő angyalok körül lebegték volna[,] és életének minden percében feltalálta volna az elégedést; ezen szép remények mind meghiúsultak és a’ szegény ártatlanok édes vígság helyett gyász fátyolt találnak és most jut először eszükbe, hogy bölcsőjök körül már sírhantok emelkednek. Mindazáltal nem csüggedünk, minden szenvedéseink kútfeje ugyanaz az igazságtalanság trónusa, ennek kiirtására és feldúlására szólít fel tehát minden keserű könnycsepp, melyet hullatunk. Küzdjünk, éljünk, míg sikerült, hogy a mieinkkel egyetemben, milliomok könnyeit szárítsuk! – Most olvasom[,] hogy az adót újra felemelik, és pedig tetemesen. – Mi egy időre odahagytuk Parist [!] és kedves sógorom De Gerandó Achillesnél vagyunk, ki ezen városban vám és közvetett adó igazgatója, áldott ember, mint a’ milyen volt testvére és szíves vendégszeretettel fogadott házához.’

Magamat családommal együtt szívességébe ajánlva maradok

Tisztelettel

De Gerandoné

Paris Nov. 27kén

Már oda hagytuk Lyont és újra a’ rue Vaugirard-ban vagyunk.

 

šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›šŸš›Ÿš›Ÿ ›

 

 



[1] Eredeti nyelve: német. Eredetije: az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Kézirattárának levelestárában. Első közlés. (Ford.: Friedrich Béláné)

[2] Teleki Emma grófnő (1809–1893) – Blanka testvére, a 1840-től a francia de Gérando Ágost (1819–1849) felesége. Az elözvegyülése után a gyermekeivel (Antonina, Attila) Párizsban telepedett le. Mint írónő elsősorban gyermek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert.

[3] Teleki Miksa (Max) gróf (1812–1872) – Blanka és Emma öccse, utóbb Kendilóna birtokosa. 1832-től évekig német egyetemeken tanult, Emma pedig utána ment, s 1835 szeptemberében együtt tértek haza.

[4] Marie (1810-1843) és Minona (1813–1897) Stackelberg bárónők – Blanka nagynénjének, a néhai Brunszvik Jozefinnek (1779–1821) a második házasságából született lányai, akik az apjuk hazájában, Észtországban éltek. [A középső Stackelberg leány, Theophile (1811–1825) ott hunyt el.]  

[5] Stackelberg, Christoph észt báró (1777–1841) – Brunszvik Jozefin özvegye. A pestalozziánus bárónak nagy szerepe volt az észtországi oktatásügy átszervezésében.

[6] A nővérek ti. az apjuk kolozsvári házában rajzoktatás címén elkezdték maguk köré gyűjteni az ismerős családok leányait, hogy velük foglakozhassanak – bizonyára Teréz hatására, aki a nőneveléssel kapcsolatos terveibe az unokahúgait is igyekezett bevonni.

[7] Nagy valószínűséggel Bornemissza Ignác, Emma egyik hódolója.

[8] Pálfalva (románul: Paulesti) – helység Szatmárnémeti (Satu Mare) mellett. Blankát 1851-ben, az ottani Teleki-kúrián tartóztatták le. 

[9] Deym Károly (Karl) gróf (1802–1840) – a néhai nagynéni, Brunszvik Jozefin első házasságából született kisebbik fia. Teréz néni szerint szerelmes volt az unokahúgába, Blankába, ezért a lányát, Deym Blankát (1832–) őutána nevezte el.

[10] Schober, Franz von ( – ) – Ez idő szerint: Festetich Leó gróf családjának házitanítója

[11] Német eredetijét ld. La Mara [Lipsius Marie]: Beethovens Unsterbliche Geliebte. Das Geheimnis der Gräfin Brunsvik und ihre Memoiren (Leipzig, 1909. 45–47. p.) Magyarul közli: Vág Ottó (Brunszvik Teréz pedagógiai munkássága. Dokumentumok (Bp. 1962. 67–69. p.)

[12] Ti. az alsóházi követek ekkor értesültek arról, hogy a tanítóképzés reformja tárgyában benyújtott törvényjavaslatukat a bécsi udvar elutasította.

[13] Bezerédj István (1796–1856) – a országgyűlési ellenzék híres szónoka, a nevelésügy (tanítóképzés, óvodák) lelkes támogatója.

[14] Közli: Sáfrán Györgyi: Teleki Blanka és köre. Karacs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára. Bp.1963. [a továbbiakban: Sáfrán i.m. (1963)] 365–366. p.

[15] Erdélyi (valójában: Berwallner) Erzsébet (1830– ) – B. József mányi erdész lánya. Reá a pesti Gárdos doktor hívta fel Brunszvik Teréz figyelmét, aki őt a holdkórossága miatt kezelte. Teréz 1845 szeptemberében annak reményében vette magához a 15 éves lányt, hogy majd ő lesz az első magyar nevelőnő az általa tervezett leánynevelőnő intézetben. Erzsi 1846 végétől egy évig volt Teleki Blanka intézetének egyetlen bejáró, ingyenes növendéke. Erzsi 1850-ben Teleki Blanka mellé kerül. 1851. május 13-án a grófnővel együtt őt is letartóztatják. Később a vizsgálati fogságban megtörik, és Blanka ellen vall, így a továbbiakban szabadlábon védekezhet. (Büntetését utóbb a 8 hónap vizsgálati fogsággal letudják.) 1869-ben, óvónői oklevéllel a zsebében a Kereki óvoda élére kerül.

[16] Eredetije: Magyar Országos Levéltár [a továbbiakban: MOL] Vasvári Pál iratai H 117. 222. sz.

[17] Eredetije: MOL Vasvári Pál iratai H 117. 304–305. sz.

[18] Eredeti nyelve: német. Magyarul ld. „Magyarország, Veled az Isten!” Brunszvik Teréz naplófeljegyzései 18481849. (S.a.r., bevez., jegyz.: Hornyák Mária. Ford.: Rákóczi Katalin) Bp. 1999. 6163. p.

 

[19] Karacs Teréz (18081892) – író, nevelőnő. Teleki Blanka először őt akarta megnyerni az intézetének, Karacs azonban már elkötelezte magát Miskolcra, ahol a keletkezőben lévő református leányiskola vezetésével bízták meg.

[20] Közli Sáfrán i.m. (1963) 535537. p.

[21] Közli Sáfrán i.m. (1963) 538. p. [Címzés:] Vasvári Pálnak Pesten

[22] Barabás Miklós ((1810–1898)

[23] Közli: Sáfrán i.m. (1963) 539. p.

[24] Ti. a Barabás Miklós rajza után készült, Walzel féle metszetből. Ez Vasvári legismertebb ábrázolása, amelynek alján ott a felirat: „Tanítójoknak hála jeleül a Teleki Blanka nőnevelő intézetének nevendéki márczius 15én 1848.”

[25] Auguste de Gerando (1819-1849) – író, történész, Teleki Blanka francia sógora, aki nem sokkal ez után Párizsba utazott, hogy a magyar ügyet a cikkeivel és a diplomácia eszközeivel szolgálja.

[26] Első közlés. A levél magyar eredetije nem, csak a Haditörvényszék által készíttetett német fordítása maradt fenn, Teleki Blanka peres aktáihoz csatolva. Lelőhelye: Staatsarchiv, Wien, K.K. Ministerium des Äussere, Informationsbüro Actes de Haute Police 8. Kart. 9 (1850) No. 202–204. (Fordította: Friedrich Béláné)  

[27] Helység Drezda közelében.

[28] Ti. az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc történetét; ennek a német fordítása (a 27. sz. lj.-ben említett levélhez csatolva, a 205211. lapon) fennmaradt. Ez a felelőtlenül postára adott küldemény terelte a figyelmet Blankára, akit megfigyelés alá helyeztek, majd letartóztattak. A fogalmazvány egy példányát Emma megőrizte, s némileg módosítva ki is adta. Ld. Magyarország 1848 és 49-ben. In Antonina és Attila könyve 1. köt. (Párizs, 1851) 205226. p.     

[29] ’Kati’ – egyezményes (burkolt) utalás Kossuthra.

[30] Titi – Antonina beceneve

[31] Tula – Attila beceneve

[32] Teleki Miksa, a Teleki lányok fivére, aki Erdélyben visszavonult életet élt.

[33] A sír és az emlékoszlop a drezdai Alte Katholische Friedhof nevű temetőben ma is látható. Erről ld. e sorok írójának cikkét: De Gerando Ágost emlékköve Drezdában. Új Tükör 1981. nov. 15. sz. 10. p.

[34] Szilágyi Sándor (1827–1899) – történetíró, publicista, aki Világos után az irodalmi élet megújításával próbálkozott.

[35] Eredetije: OSZK Kézirattára, Fond IX/647.  Fotóját közli: Hornyák Mária: Brunszvik Teréz „szellemi gyermeke”: Teleki Blanka (18061862) Martonvásár, 2001. 56. p.

[36] Ilyen című kiadványt Vasvári Pál is tervezett

[37] Idézi Sáfrán i.m. (1979) 59. p.

[38] Uo. 64. p.

[39] Uo. 63. p.

[40] Uo. 60–61. p.

 

[41] Albrecht Frigyes Rudolf (Habsburg) (1817–1895) – osztrák főherceg, 1851–1860 között Magyarország polgári és katonai kormányzója. A beadvány címzettje: „Ő császári királyi fensége Albrecht, Ausztria örökös főhercege, Magyarország királyi hercege, a Magyar Királyság polgári és katonai kormányzója, a III. hadsereg parancsnoka, több magas rendjel birtokosa”. Az irat tárgya: „Korompai Brunszvik Mária Terézia grófnő, cs. k. alapítványi hölgy az unokahúga, Teleki Blanka grófnő elleni bírói eljárás meggyorsításáért folyamodik”

[42] Eredeti nyelve: német. Magyarul ld. Brunszvik Teréz. Versek, cikkek, levelek, naplórészletek. (Bevez., vál. szerk.: Hornyák Mária) Martonvásár, 2000. 33–34. p. (Ford.: Hornyák M.)

[43] Deym Jozefin (1836– ) – Blanka unokabátyjának, Deym Fritznek a lánya, aki apja unokatestvéréhez, Brunszvik Gézához (Ferenc fiához) ment feleségül. 

[44] Közli Sáfrán Györgyi: Teleki Blanka és köre. Bukarest, 1979. [a továbbiakban: Sáfrán i. m. (1979)] 141–142. p.) A sürgöny valójában a Dukán élő Brunszvik Teréznek szólt, aki menten el is indult Bécsbe Blanka fogadására.

[45] Laibach (ma: Lubljana, Szlovénia); Teleki Blanka Kufstein után egy évig az ottani várban raboskodott.

[46] Közli: i.m. (1963) 542–544. p.

[47] Máramarossziget (románul: Sighetul Marmaţiei) – Lővei Klára szülővárosa, ahol a börtönből való kiszabadulása (1855. júl.) után lakott.  

[48] Farkas Ágoston – Teleki Blanka fivérének, Miksának a pesti megbízottja.

[49] Eredeti nyelve: német. Magyarul első közlés: Brunszvik Teréz: Versek, cikkek… Martonvásár, 2000. 35. p. (Ford.: Hornyák M.) 

[50] Ti. Stuttgartban, Blanka az idő szerinti tartózkodási helyén

[51] Forray András báró özvegye, Brunszvik Júlia grófnő (1786–1866) – Teréz unokahúga, aki jelentős szerepet játszott az 1852-ben megnyitott első hazai (pesti) bölcsőde megalapításában. 

[52] Blanka fivérének Teleki Miksának az első felesége, Jacqueline (Jerry) Cook.

[53] Bajor város Kufstein közelében. Hírhedt volt az ottani várbörtön, amelyben (id. Wesselényi Miklós, Kazinczy Ferenc stb. után) számos 1849 utáni magyar elítélt, köztük Teleki Blanka és Lővei is raboskodott. Blanka sógornője, hogy a közelében lehessen, még az ő kufsteini raboskodása idején költözött oda.

[54] Eredetije: OSZK Kézirattára Fond. 89/44. (Gyászkeretes levélpapíron)

[55] Két részből álló levél, amelyet Blanka húga Lyonban írt, de csak egy héttel később Párizsban adott postára.