„Csak úgy remélünk biztosan szebb jövendőt, alapos jobbra fordulást egész állapotunkban,
 ha elég erőnk és következetességünk lesz gyökerén kezdeni a reformot, azaz: ha családi életünkbe öntünk összhangot nőink nevelésének nemzeti iránya által.”
Teleki Blanka (1845)

TELEKI BLANKA LEÁNYNEVELŐ INTÉZETE
PEST, 1846 – 1848

    Teleki Blanka a negyvenedik évéhez közeledve elhatározta, hogy Pesten arisztokrata családok leányai részére hazafias szellemű nevelő intézetet nyit. 1845. december 9-én a Pesti Hírlapban közreadta a Szózat a magyar főrendű nők nevelése ügyében című írását „Egy főrangú hazafi” aláírással. Azokat az idegen szellemben nevelkedett, magyarul nem, vagy alig tudó főúri köröket célozta meg, mint Vörösmarty Az úri hölgyhöz című versével. Vallván, hogy az nemzetietlenné lett „főrend vezette tévútra honunkban a nőnevelést”, tehát „neki kell a zászlót a megtérésre kitűzni”, ezért – „felülemelkedve az előítéletek gőzkörén” –, 1846 nyarán, a kilétét felfedve közreadta a „Nyilatkozat”-át (Honderű 1846/24. száma), amelyben ismertette a nevelési elképzeléseit.
A pesti Lipótváros peremén lévő Sétatéren, ahol a lakása is volt,  kibérelte a 204. számú ház (ma: V. ker. Szabadság tér 3.) azóta lebontott második emeletét, ahol 1846. december 1-jén megnyitotta az intézetét. Az első fizető növendéke Puteáni báróék lánya, Rózsa lett, aki mellé Teréz néni patronáltja, Erdélyi Erzsi ingyen nyert felvételt. További jelentkező azonban tíz hónapig nem akad, és a pazarul berendezett intézet csak ’47 augusztusában kezd benépesülni. „Főtanítóul” a grófnő Fejér (később: Vasvári) Pált, segéd–nevelőnőnek Lővei Klárát választja. A tanárok között ott találjuk a kegyesrendi természettudós Hanák Jánost, a zeneszerző Thern Károlyt, a francia nyelvtanár Heissat-t és Argai Jánost, a pesti evangélikus gimnázium mennyiségtan tanárát. Vasvári helyébe 1848. március 15. után Bereczki (előbb: Bagyinszki) Máté lép. A leányokkal a grófnő is sokat foglalkozik. Gyakran viszi őket kirándulni a budai hegyekbe, ahol pl. a Szózatot szavalgatják, máskor felolvas nekik stb.
„Sokat vártam ettől, de a valóság felülmúlja várakozásomat” – írja Teréz néni. Dicséri unokahúga zsenialitását, bámulja energiáját, és arra gondol, hogy az általa régóta tervezett nevelőnő–képzőt a Blankáéhoz csatolja. „A szakórákkal nem lenne gond. Fejér, a vezető tanár képes lenne arra, hogy igen sok lánya legyen mint hallgató, és hogy őket fellelkesítse és aktivizálja az előadásaival”, ám „a további foglalkozásokat és az ellátást el kellene különíteni” – írja 1848. január 24-én Wesselényi Miklósnak. (Ők ketten a nevelőnő–képző ügyében közös fellépést terveznek, ám ezt a forradalom kitörése meghiúsítja.)
Az intézet 1848 szilveszteréig állt fenn. Tizennégynél több növendéke sosem volt, elvi–politikai jelentőségénél fogva azonban Teleki Blanka ”nevelésügyi kalandja” mégis történeti jelentőségű.

Az intézet főbb munkatársairól:
VASVÁRI (előbb: FEJÉR) PÁL (1826–1849) – író, történész. Főműve, a Történeti névtár (1847) befejezetlen maradt. 1848-ban a ’márciusi ifjak’ egyik vezéralakja volt. 1849 januárjától a Rákóczi–szabadcsapat szervezője, majd parancsnoka lett, amelyet Teleki Blanka nagy pénzösszeggel és a zászlóanyaság magára vállalásával támogatott. A bánffyhunyadi havasokban, a románok felkelők elleni harcban halt hősi halált. (Marisel, 1849. júl. 6.)
LŐVEI KLÁRA (1821–1897) – A nőnevelés úttörője, az (egyik) első női újságíró. Teleki Blanka vádlott–társaként 1851-ben őt is elfogják, majd öt évre ítélik. Kufstein várában együtt raboskodnak.  Klára 1857 és 1862 között többször időzik külföldön, az önkéntes emigrációját töltő Blanka mellett. Utána hosszú éveken át Teleki Miksa (Blanka öccse) leányai mellett nevelősködik.
HANÁK JÁNOS (1812–1849) – Piarista tanár, természetkutató, az Akadémia tagja. A szemléltető oktatás egyik úttörője. A szabadságharc végén Perczel Mór táborában élelmezési tiszt. Utóbb a Délvidéken bujdosik, ahol 1849. szeptember 2-án a kolera elragadja.
BERECZKI (előbb: BAGYINSZKI) MÁTÉ (1824–1895) – Egyetemistaként a márciusi ifjak egyike, Vasvári barátja (és március 15. után) utódja Blanka grófnő intézetében. A szabadságharcot hősiesen végigharcolja. Világos után mint írnokát Teleki Blanka rejtegeti Pálfalván. A grófnő letartóztatásakor (1851) neki sikerül elmenekülnie. Később nemzetközi hírű pomológus lesz. 1870 körül Mezőkovácsházán az övé az ország egyetlen híres fajtagyűjteménye. Főműve: Gyümölcsészeti vázlatok 1-4. köt. (Arad, 1877–1887) Nevét a ’Bereczki birs’ (is) őrzi.

Lásd még a Honlapon: Teleki Blanka/Cikkek  - Teleki Blanka/Levezés