Distillate by Free CSS Templates

TELEKI BLANKA EMLÉKÉNEK ÁPOLÁSA
Martonvásár, 1982 - 2012


    Martonvásár Teleki Blanka (1806-1862) emlékének ébrentartását évtizedek óta megtisztelő kötelességének tekinti, annál is inkább, mivel Blanka grófnő édesanyja, a martonvásári grófi családból született édesanyja, Brunszvik Karolina pedig Teréznek, a kisdedóvás apostolának volt a kishúga.
Brunszvik Teréz irányította az utóbb „szellemi gyermekének” nevezett unokahúga figyelmét a magyarországi nőnevelés siralmas állapotára. Szerepet játszott abban is, hogy az eredetileg festőművészi álmokat kergető, és a házasságról hallani sem akaró unokahúga negyvenévesen rászánta magát arra, hogy 1846. december 1. és 1848 szilvesztere között a nemzetietlen szellemű főrangú családok leányainak megmagyarosítása céljából magánintézetet tartson fenn. Tettére, amely méltó válasz volt Vörösmarty Mihály Az úri hölgyhöz című költeményére, a mártíromságával tette fel a koronát. A kora egyik „legveszedelmesebb lázadójának kikiáltott grófnőt ugyanis, aki a szabadságharc leverése után menekülőket támogatott és rejtegetett, 1848-1849 hőseinek és vértanúinak emlékeit gyűjtötte, folyamatosan tájékoztatta a Párizsba emigrált húgát, De Gérandóné Teleki Emmát az itthoni történésekről és a nép hangulatáról, miközben az emigrációból érkező híreket és könyveket  terjesztette stb., az osztrákok 1851. május 13-án elfogták, két év vizsgálati fogság után pedig tíz év várbörtönre ítélték, ahonnan hat év után általános amnesztiával szabadult.

Teleki Blanka eszmei örökségének martonvásári ápolása terén az úttörés érdeme az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete szakszervezeti klubjáé, azaz a Brunszvik Klubé, amely 1982-ben Blanka grófnő halálának 120. évfordulóján Budapesten, a Kossuth Klubbal közösen, és a magyarországi Teleki Blanka – iskolák növendékeinek aktív részvételével nagysikerű emlékestet rendezett. Ehhez csatlakozott a „kufsteini mártír” életét ott bemutató kiállítás, amelyet később Székesfehérvártól Hajdúböszörményig még hat helyen került bemutatásra.
A Brunszvik Klub egyik 1993-ban tartott rendezvényén hangzott fel először az ötlet: Tegyünk lépéseket az 1862. október 23-án Párizsban elhunyt Teleki Blanka földi maradványainak hazahozatala és a martonvásári Brunszvik Mauzóleumban történő elhelyezése érdekében! Az indítványt a Brunszvik-Teleki-de Gérando család egyik jelenlévő tagja is helyeselte, így az akciót vele közösen beindítottuk. Az ötlet az illetékes szervek (Oktatásügyi Minisztérium stb.) messzemenő segítőkészségével találkozott, ezért Martonvásár Önkormányzata a családi kriptát a Nemzeti Pantheon Alapítvány támogatásával felújíttatta.
A kápolna oltárképének, Kovács Erzsébet és Zoltán Győző iparművészek Brunszvik Teréz és Teleki Blanka őrangyalai című tűzzománc kompozíciójának az elkészítésére szintén ekkor (1996-ban) került sor, ám a hamvak hazahozatalát az egyik családtag többször (utoljára 2008-ban) is meghiúsította.

Martonvásár Teleki Blanka emlékét e zátonyra futott akció ellenére is változatlan kitartással ápolja. Ennek fő letéteményesei a Kossuth–díjas író, JÓKAI ANNA elnökletével és a történész URBÁN ALADÁR ny. egyetemi tanár társelnöklete mellett 1994-ben életre hívott Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány, amely 2001-ben közreadta HORNYÁK MÁRIA Brunszvik Teréz „szellemi gyermeke” Teleki Blanka című füzetét. Túl ezen az Alapítvány az Őrláng című lapjában közölt cikkek, sőt cikksorozatok, valamint a honlapjára (www.brunszvikterez.hu) feltett anyagok révén járul hozzá a mártír grófnő életpéldájának népszerűsítéséhez. Az Alapítvány időközben kapcsolatot épített ki két olyan erdélyi civil szervezettel is, amelyek Blanka grófnő emlékét kegyelettel ápolják. Ezek: a szatmárnémeti Wesselényi Kata (református) Nőegylet, valamint a nagybányai Teleki Blanka Nyugdíjas Egyesület.
Hasonló célzattal vette fel Teleki Blanka nevét a Martonvásáron 1999-ben alakult Hölgyklub, amelynek tagjai a Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvánnyal közösen már eddig is tevékenyen kivették részüket a Blanka grófnővel kapcsolatos rendezvények megszervezéséből. Gyümölcsöző együttműködésünk jele volt a martonvásári kastélyban 2006 júliusában megrendezett (időszaki) emlékkiállítás, amelyre Teleki Blanka 200. születésnapja alkalmából került sor.



A 2012. évi jubileum jegyében

Ez év október 23-án lesz Blanka grófnő halálának a 150. évfordulója, amelynek megünneplésére a martonvásári Teleki Blanka Hölgyklub és a Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány (részben más budapesti, illetve erdélyi szervezetek közreműködésére is számítva) az alábbiakat tervezi, illetve kezdeményezi:

1./ Emléktábla elhelyezése a Budapest, V. kerület Szabadság tér 3. számú házon, amelyben 1846-1848-ban Teleki Blanka leánynevelő intézete működött. Az emléktábla feliratával utalni kívánunk a munkatársaira, mindenekelőtt az ott nevelőnősködő Lővei Klárára és az intézet „főtanítójára”, a szabadságharcban elesett Vasvári Pálra is, akinek a csontjai valahol Bánffyhunyad felett, a havasokban porladnak. E tervünk megvalósításához a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság támogatásától remélünk anyagi támogatást.

2./ Martonvásári vagy budapesti helyszínen szeretnénk közreműködni történeti emlékkonferencia rendezésében, amennyiben ehhez partner szervezetet találunk. Ez irányban máris megtettük az első lépéseket.  

3./ Martonvásáron irodalmi műsorral egybekötött ünnepséget és emlékkiállítást tervezünk. A kiállításra készülő poszter-sorozatot több példányban szeretnénk elkészíttetni – vándorkiállítás, valamint a nagybányai Teleki Blanka Nyugdíjas Egyesület által a Petőfi-kiállításáról ismert koltói Teleki-kastélyban fenntartott Teleki Blanka-emlékszoba céljaira.

4./ Aktív részvétel a határokon túli jubileumi ünnepség megszervezésében. Éspedig:

a./ Teleki Blanka a Nagybányához és Koltóhoz közeli Hosszúfalván (románul: Satulung) született és nevelkedett. Az egykori kastélyuk megvan, de pár éve román kézbe került. Ezért van létjogosultsága a Koltón berendezett emlékszobának, ám ennek az anyaga rendkívül szegényes. Mi tehát ennek a felújításához kívánunk a Blanka grófnő életét bemutató, fent említett poszterekkel és némi könyvanyaggal stb. hozzájárulni.
b./ Teleki Blanka utolsó erdélyi lakhelye a Szatmárnémeti melletti Pálfalván (Paulesti) volt. Az ottani Teleki-kúriáról hurcolták el őt a zsandárok, de az épület lerobbant állapotban van, s benne igénytelen presszó működik. Az ottani emlékünnepségek megszervezése a szatmári Wesselényi Kata Kört dicséri, csakúgy, mint a pálfalvi református templom kertjében 1999-ben felavatott márvány sztélé elkészíttetése is, amelyen Teleki Blanka húgával, az írónő Emmával és az ő férjével, a francia Auguste de Gérandóval látható. A Wesselényi Kata Kör ünnepségén, csakúgy, mint az 1990-es években is, szeretnénk részt venni és a tervezett kiállítási anyagot ott is bemutatni.

5./ A jubileum alkalmából kiadványterveink is vannak.

a./ Szándékunkban áll 2-300 példányban újra kinyomtatni Hornyák Mária fentebb említett, és időközben elfogyott Teleki Blanka-füzetét, részint azért, hogy azzal Blanka grófnő emlékének ébrentartásához a szülőföldjén (Hosszúfalva, Nagybánya, Szatmárnémeti, Pálfalva stb.) is hozzájáruljunk.
b./ A martonvásári történész, dr. Hornyák Mária ez év végére tervezi a most készülő, hézagpótló Teleki Blanka-tanulmánykötetének a befejezését, amelynek megjelentetéséhez szintén szeretnénk hozzájárulni.