Brunszvik Teréz cikkei
Brunszvik Teréz cikkeket is írt, az egykorú
lapokban megjelent írásai közül azonban eleddig csak néhány, az első
óvodákkal kapcsolatos sajtóközleménye, a Terv és felhívás egy magyar
nevelőnőket képező nevelőintézet felállítására (Világ, 1844) című
cikke, valamint A magyar kisdedóvó 1838-ban című fogalmazványa jelent
meg Czeke Marianne (Kisdednevelés, 1927), amely valamelyik svájci vagy
francia lapnak készülhetett.
Alább elsőként ez utóbbiból olvashatók szemelvények. Utána a Pesther Tageblatt 1842. évi kötetében felfedezett két további, névtelenül megjelent írása következik magyar fordításban.
Teréz nagy számú kiadatlan cikkfogalmazványát az Egy cselédképzővel egyesített nevelőnőképző iskola terve című írása képviseli.
Mindezek az alábbi kiadványunkban olvashatók:
Brunszvik Teréz. Versek, cikkek, levelek, naplóidézetek.
Jubileumi kiadvány Jézus Krisztus születésének 2000., a magyar
államalapítás 1000., Brunszvik Teréz születésének 225. évfordulójára.
(Bevez., vál., szerk.: Hornyák Mária) Martonvásár, 2000.
Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány
(Őrláng füzetek 3. sz.) 13-18. oldal
1.
A magyar kisdedóvó 1838-ban (részlet)
Sokat tettünk az erkölcsi nevelés terén. Több, mint 200 versikénk van, példabeszédekkel vegyesen, melyeket a gyermekek megtanulnak, azonfelül pedig egy 150 éneknél többet tartalmazó ének- és himnuszgyűjteményünk. Vannak erkölcsi meséink litografált képekkel, mely képek hathatósan segítik a felfogást és a memóriát: néha egy mesét, melyet elmondtak nekik, megzenésítve elénekelnek.
Az imák nem hosszúak - csak három szó az egész, de minden nap megismétlik a gyermekek előtt, hogy ezt is Istentől kapjátok, a mennyei atyától, aki kegyes hozzátok - kinek fia Jézus, a ti egyedüli Megváltótok stb.
Minden keresztény és bibliai szempont szerint megy végbe. Arra igyekeznek, hogy a gyermekeknek az isten nagyságáról és jóságáról, valamint gondoskodásáról, a neki járó alázatosságról és szeretetről helyes fogalmakat adjanak, megértetve velük, hogy maga a jó Isten oktatja őket, mert a tanító egymagában semmi. Ezután következik az embertársak szeretete. Rászoktatják a gyermekeket, hogy egymásnak szívességeket tegyenek, hogy megosszák mással azt, amivel bírnak, hogy belássák, ha hibáztak, bocsánatot kérjenek, s hogy megbocsássanak társaiknak, ha azok őket megbántották. Valami jury-félét állítanak fel arra a kérdésre nézve, vajon ez megérdemli-e a büntetést és milyent? A gyermekek mindig igazságosak.
Azonban a kisdedóvó legfontosabb alapelve, hogy jutalmazzon, nem pedig hogy büntessen. Ahelyett, hogy a gyermekeknek hibáikat szemügyre vesse, azon igyekszik, hogy azokat elfelejtesse és egész figyelmüket a jó szeretete, a tisztaság, a szorgalom és munkásság, a rend és csend felé irányítsa, úgy, hogy ne legyen idejük rosszra gondolni, még kevésbé rosszat cselekedni.
A probléma megoldása tehát ez: szelíd szavak, szinte csak félig kimondva, irányítás jelek által. Ilyenformán akarják nevelni a lelküket az Úr segítségével, akinek mindenekfelett való szeretetére oktatják őket. Szeresd Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és felebarátodat, mint tenmagadat. Ki a felebarátom? - kérdezik. - Az, ki melletted ül. - Micsoda óriási feladat így, 100 vagy 200 gyermek jellemére hatni! A jó Isten pótolja a tanító fogyatékosságát, ha ez álladóan gondol Istenre és imádkozik hozzá. Ennek a feladatnak, hogy úgy mondjuk, mechanikus része nem olyan nehéz, feltéve, ha a tanítók legfeljebb csak 10 gyermek nevelésével kezdik, s csak akkor állítanak fel új osztályt, ha az első már jól működik.
Az igazgatótól és a tanítóktól legfőképp igazságosságot és vidámságot követelnek. De bármilyen tulajdonságaik legyenek is nekik, nem érnek el semmit, ha nem az Úr ébreszti fel bennük a lelkiismeretet, felelősségük tudatát. Régebben azt tartották a nevelés terén, hogy elég, ha kifejlesztik azokat a csírákat, melyek a gyermekben szunnyadnak, de csakhamar felismerték e módszer hibáit, melynek az volt az eredménye, hogy a gonosz hajlamokat a jókkal együtt fejlesztették ki, mivel magunkban hordozzuk ősapáink vétkeit. Az ember, ki csupán a természetre bíz mindent, nem végezhet semmi jót, az új csak a szellemi teremtmény, aki Istenben él, a jóság és erény kútforrásában. Mert Krisztus mondja: Ha ti nem születtek újra, nem mentek be a mennyek országába. (III. János)
Tehát nem a kifejlesztés a nevelés célja, hanem az áttérítés. Ezt pedig az Úr fogja általunk végezni, ha nem zárkózunk el előle.
2.
Cselédképzővel egyesített nevelőnőképző iskola terve Magyarországon
A régi magyar nemesi családok ama leányait, akik a Kunságban, a Jászságban, de mindenekelőtt a városokban oktatás nélkül nőnek fel, és nincs jövőjük (a szülők földhözragadtak), e lányokat vennénk azokra az alapítványi helyekre, amelyeket községeik biztosítanának. Őket valódi gondoskodással (keresztény) nevelőnőkké képeznék ki a magyar nemesi nők nevelésére. Az első két évtizedben a fejlesztéshez és tanításhoz szükségünk van ugyan német és francia nevelőnőkre, később azonban bizonyos szempontból egy magyar nőnek kellene a ház élére kerülnie, és a magyar nyelvnek kell a fő nyelvnek lennie. A pénzeszközök a következők lennének: egy feloszlatott kolostori birtokért Őfenségéhez, a királyhoz folyamodnánk egy erre a célra összeállított bizottság révén. Gyorsabban menne ez a királyné közbenjárásával, akit védnöknőnek választanának. Egy alapítványi hely évente csak 200 bécsi váltóforint készpénzbe és valamennyi természetbeni adományba kerülne. A városokat - Kecskemétet, Jászberényt, Debrecent stb. - felkérnénk 6-6 [alapítványi] hely vállalására. 30 növendék [pénzéből] már fizethetők a tanítónők és elöljárónők. A saját gazdaság és állatállomány, a minden leány utáni járandóság mellett, fedezné az ellátást és fűtést stb. A ruházatot egy bizonyos összegért belföldi gyárak szállítanák. - Olyan nevelőnő- és anyaképző iskolákban, ahol a különböző osztályokban mezőgazdálkodási és háztartási ismereteket is tanítanának, pl. ha a fizető szülők kérnék ezt leányaiknak, úgy ezzel együtt egy háziasszonyképző intézet is megoldható lenne. 50-60-nál több leány ne legyen egy házban. Ám az ország minden körzetében a Tiszán innen és túl - a Dunán innen és túl, fokozatosan 4-4 házat kellene berendezni.
3.
A nő az emberiségen, a hazán s a háztartáson belül
A dolgok félelmetes semmiségeken múlnak,
amelyektől senki sem fél (L. S.)
A nő, pontosabban a férfi nőnemű párja, az egész emberi nem egyik fele, a finomabb, nem mondanám, hogy a jobbik, de - természetes adottságai és politikai beállítottsága révén - azon fele, amelynek sokkal könnyebb jobbnak lennie, amelynek egész rendeltetése az, hogy angyal maradjon. Angyal, földi ruhában, báj és szépség, szelídség és jóság által; és nem egyedül ezek, hanem egyszersmind az értelem, fenség és erő által is! Ilyennek kell lennie és akkor ő - minden. Alkotmány és reform nem segít, ha az államban az egyes nem az, aminek lennie kell, és ami lehet. -- Ha ez egynek sikerül, hogyan lehetséges, hogy mindenki ilyen legyen? Nem csupán az e kérdésre adott válaszon, hanem annak megvalósításán múlik az egyes ember, sőt az egész haza, az emberiség üdve. Minden a nőn múlik. A nő magas, a legmagasabb lépcsőfokon áll az emberiség körében. Minden tőle és általa indul el, mivel az ő ölében nyugszik és fejlődik a születő, az újszülött. - Ő a vezető, a védelmező, ő, aki dönt a dolgok felől. A felnőtt férfi, az apa a világé, a hazáé, a hivatásé, a megélhetésé, a dicsőségé és ezer más istené és úré. Az asszony uralkodik az otthon szent homálya felett, amelyben minden jövendő élet megfogan. Ott irányít, ott szövi a gyermek sorsának fonalát, általuk a sajátját, mindezek által pedig az emberiség és a világ sorsát. Ez a te fennkölt hivatásod, teremtés Asszonya! Ha elég magasztos anyának lenni, ha magasztos a jövő nemzedék, a leendő haza tanítójának lenni, úgy még nemesebb, még magasztosabb dolog: egyszerre anyának és tanítónak lenni, és a nőnek ezzé kell válnia tett és szó, példa és tanítás által. Ó, testvéreim, hányan fognak közületek értelemmel felérni e magas, e legmagasabb méltósághoz? Hogyan is áldozhattok még időt pletykára, alantas időtöltésre, üres hívságokra és unatkozásra, amely a tartalmatlan életet élő ember kínzója?
4.
Kisded-játszóterek vagy menedékhelyek
A legmagasabb társadalmi állásúak - a legképzettebbek, a leggazdagabbak - folytonosan érintkezésbe kerülnek a közönségessel, a szegénnyel - a csőcselékkel (amely egyébként minden társadalmi rétegben megtalálható). Nekik tehát már önzésből is azon kell lenniük, hogy ez a közönségesség, romlottság, durvaság, hamisság stb. megszűnjék. Ennek egy eszköze a nevelés, s mindenekelőtt a korai nevelés; az óvoda mindenütt kívánatos és hazánk 60 helységében már van [is]; mindegyik 100 gyermekre, ami összesen 60000 gyermek. Még többre lenne szükség, s még több nyílhatna naponta, a keresztények, az emberbarátok és a haza barátai azonban, akik ezt jól érzékelik, nem mindig tudják a kellő eszközöket előteremteni. Jól jön [tehát] néhány tapasztalatból mondott szó. Először a pénzeszközökről.
Alább elsőként ez utóbbiból olvashatók szemelvények. Utána a Pesther Tageblatt 1842. évi kötetében felfedezett két további, névtelenül megjelent írása következik magyar fordításban.
Teréz nagy számú kiadatlan cikkfogalmazványát az Egy cselédképzővel egyesített nevelőnőképző iskola terve című írása képviseli.
Mindezek az alábbi kiadványunkban olvashatók:
Brunszvik Teréz. Versek, cikkek, levelek, naplóidézetek.
Jubileumi kiadvány Jézus Krisztus születésének 2000., a magyar
államalapítás 1000., Brunszvik Teréz születésének 225. évfordulójára.
(Bevez., vál., szerk.: Hornyák Mária) Martonvásár, 2000.
Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány
(Őrláng füzetek 3. sz.) 13-18. oldal
1.
A magyar kisdedóvó 1838-ban (részlet)
Sokat tettünk az erkölcsi nevelés terén. Több, mint 200 versikénk van, példabeszédekkel vegyesen, melyeket a gyermekek megtanulnak, azonfelül pedig egy 150 éneknél többet tartalmazó ének- és himnuszgyűjteményünk. Vannak erkölcsi meséink litografált képekkel, mely képek hathatósan segítik a felfogást és a memóriát: néha egy mesét, melyet elmondtak nekik, megzenésítve elénekelnek.
Az imák nem hosszúak - csak három szó az egész, de minden nap megismétlik a gyermekek előtt, hogy ezt is Istentől kapjátok, a mennyei atyától, aki kegyes hozzátok - kinek fia Jézus, a ti egyedüli Megváltótok stb.
Minden keresztény és bibliai szempont szerint megy végbe. Arra igyekeznek, hogy a gyermekeknek az isten nagyságáról és jóságáról, valamint gondoskodásáról, a neki járó alázatosságról és szeretetről helyes fogalmakat adjanak, megértetve velük, hogy maga a jó Isten oktatja őket, mert a tanító egymagában semmi. Ezután következik az embertársak szeretete. Rászoktatják a gyermekeket, hogy egymásnak szívességeket tegyenek, hogy megosszák mással azt, amivel bírnak, hogy belássák, ha hibáztak, bocsánatot kérjenek, s hogy megbocsássanak társaiknak, ha azok őket megbántották. Valami jury-félét állítanak fel arra a kérdésre nézve, vajon ez megérdemli-e a büntetést és milyent? A gyermekek mindig igazságosak.
Azonban a kisdedóvó legfontosabb alapelve, hogy jutalmazzon, nem pedig hogy büntessen. Ahelyett, hogy a gyermekeknek hibáikat szemügyre vesse, azon igyekszik, hogy azokat elfelejtesse és egész figyelmüket a jó szeretete, a tisztaság, a szorgalom és munkásság, a rend és csend felé irányítsa, úgy, hogy ne legyen idejük rosszra gondolni, még kevésbé rosszat cselekedni.
A probléma megoldása tehát ez: szelíd szavak, szinte csak félig kimondva, irányítás jelek által. Ilyenformán akarják nevelni a lelküket az Úr segítségével, akinek mindenekfelett való szeretetére oktatják őket. Szeresd Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és felebarátodat, mint tenmagadat. Ki a felebarátom? - kérdezik. - Az, ki melletted ül. - Micsoda óriási feladat így, 100 vagy 200 gyermek jellemére hatni! A jó Isten pótolja a tanító fogyatékosságát, ha ez álladóan gondol Istenre és imádkozik hozzá. Ennek a feladatnak, hogy úgy mondjuk, mechanikus része nem olyan nehéz, feltéve, ha a tanítók legfeljebb csak 10 gyermek nevelésével kezdik, s csak akkor állítanak fel új osztályt, ha az első már jól működik.
Az igazgatótól és a tanítóktól legfőképp igazságosságot és vidámságot követelnek. De bármilyen tulajdonságaik legyenek is nekik, nem érnek el semmit, ha nem az Úr ébreszti fel bennük a lelkiismeretet, felelősségük tudatát. Régebben azt tartották a nevelés terén, hogy elég, ha kifejlesztik azokat a csírákat, melyek a gyermekben szunnyadnak, de csakhamar felismerték e módszer hibáit, melynek az volt az eredménye, hogy a gonosz hajlamokat a jókkal együtt fejlesztették ki, mivel magunkban hordozzuk ősapáink vétkeit. Az ember, ki csupán a természetre bíz mindent, nem végezhet semmi jót, az új csak a szellemi teremtmény, aki Istenben él, a jóság és erény kútforrásában. Mert Krisztus mondja: Ha ti nem születtek újra, nem mentek be a mennyek országába. (III. János)
Tehát nem a kifejlesztés a nevelés célja, hanem az áttérítés. Ezt pedig az Úr fogja általunk végezni, ha nem zárkózunk el előle.
2.
Cselédképzővel egyesített nevelőnőképző iskola terve Magyarországon
A régi magyar nemesi családok ama leányait, akik a Kunságban, a Jászságban, de mindenekelőtt a városokban oktatás nélkül nőnek fel, és nincs jövőjük (a szülők földhözragadtak), e lányokat vennénk azokra az alapítványi helyekre, amelyeket községeik biztosítanának. Őket valódi gondoskodással (keresztény) nevelőnőkké képeznék ki a magyar nemesi nők nevelésére. Az első két évtizedben a fejlesztéshez és tanításhoz szükségünk van ugyan német és francia nevelőnőkre, később azonban bizonyos szempontból egy magyar nőnek kellene a ház élére kerülnie, és a magyar nyelvnek kell a fő nyelvnek lennie. A pénzeszközök a következők lennének: egy feloszlatott kolostori birtokért Őfenségéhez, a királyhoz folyamodnánk egy erre a célra összeállított bizottság révén. Gyorsabban menne ez a királyné közbenjárásával, akit védnöknőnek választanának. Egy alapítványi hely évente csak 200 bécsi váltóforint készpénzbe és valamennyi természetbeni adományba kerülne. A városokat - Kecskemétet, Jászberényt, Debrecent stb. - felkérnénk 6-6 [alapítványi] hely vállalására. 30 növendék [pénzéből] már fizethetők a tanítónők és elöljárónők. A saját gazdaság és állatállomány, a minden leány utáni járandóság mellett, fedezné az ellátást és fűtést stb. A ruházatot egy bizonyos összegért belföldi gyárak szállítanák. - Olyan nevelőnő- és anyaképző iskolákban, ahol a különböző osztályokban mezőgazdálkodási és háztartási ismereteket is tanítanának, pl. ha a fizető szülők kérnék ezt leányaiknak, úgy ezzel együtt egy háziasszonyképző intézet is megoldható lenne. 50-60-nál több leány ne legyen egy házban. Ám az ország minden körzetében a Tiszán innen és túl - a Dunán innen és túl, fokozatosan 4-4 házat kellene berendezni.
3.
A nő az emberiségen, a hazán s a háztartáson belül
A dolgok félelmetes semmiségeken múlnak,
amelyektől senki sem fél (L. S.)
A nő, pontosabban a férfi nőnemű párja, az egész emberi nem egyik fele, a finomabb, nem mondanám, hogy a jobbik, de - természetes adottságai és politikai beállítottsága révén - azon fele, amelynek sokkal könnyebb jobbnak lennie, amelynek egész rendeltetése az, hogy angyal maradjon. Angyal, földi ruhában, báj és szépség, szelídség és jóság által; és nem egyedül ezek, hanem egyszersmind az értelem, fenség és erő által is! Ilyennek kell lennie és akkor ő - minden. Alkotmány és reform nem segít, ha az államban az egyes nem az, aminek lennie kell, és ami lehet. -- Ha ez egynek sikerül, hogyan lehetséges, hogy mindenki ilyen legyen? Nem csupán az e kérdésre adott válaszon, hanem annak megvalósításán múlik az egyes ember, sőt az egész haza, az emberiség üdve. Minden a nőn múlik. A nő magas, a legmagasabb lépcsőfokon áll az emberiség körében. Minden tőle és általa indul el, mivel az ő ölében nyugszik és fejlődik a születő, az újszülött. - Ő a vezető, a védelmező, ő, aki dönt a dolgok felől. A felnőtt férfi, az apa a világé, a hazáé, a hivatásé, a megélhetésé, a dicsőségé és ezer más istené és úré. Az asszony uralkodik az otthon szent homálya felett, amelyben minden jövendő élet megfogan. Ott irányít, ott szövi a gyermek sorsának fonalát, általuk a sajátját, mindezek által pedig az emberiség és a világ sorsát. Ez a te fennkölt hivatásod, teremtés Asszonya! Ha elég magasztos anyának lenni, ha magasztos a jövő nemzedék, a leendő haza tanítójának lenni, úgy még nemesebb, még magasztosabb dolog: egyszerre anyának és tanítónak lenni, és a nőnek ezzé kell válnia tett és szó, példa és tanítás által. Ó, testvéreim, hányan fognak közületek értelemmel felérni e magas, e legmagasabb méltósághoz? Hogyan is áldozhattok még időt pletykára, alantas időtöltésre, üres hívságokra és unatkozásra, amely a tartalmatlan életet élő ember kínzója?
4.
Kisded-játszóterek vagy menedékhelyek
A legmagasabb társadalmi állásúak - a legképzettebbek, a leggazdagabbak - folytonosan érintkezésbe kerülnek a közönségessel, a szegénnyel - a csőcselékkel (amely egyébként minden társadalmi rétegben megtalálható). Nekik tehát már önzésből is azon kell lenniük, hogy ez a közönségesség, romlottság, durvaság, hamisság stb. megszűnjék. Ennek egy eszköze a nevelés, s mindenekelőtt a korai nevelés; az óvoda mindenütt kívánatos és hazánk 60 helységében már van [is]; mindegyik 100 gyermekre, ami összesen 60000 gyermek. Még többre lenne szükség, s még több nyílhatna naponta, a keresztények, az emberbarátok és a haza barátai azonban, akik ezt jól érzékelik, nem mindig tudják a kellő eszközöket előteremteni. Jól jön [tehát] néhány tapasztalatból mondott szó. Először a pénzeszközökről.
Semmi
pénztőke! A valódi, ki nem fogyó tőke a szülőkben és gyermekekben,
valamint a célszerűségben és magának az ügynek a jóságában rejlik. Ha
akad egy jótevő vagy egy társaság, akkor tegyünk le valamicske pénzt -
keveset - mintegy 200 forintot. Az ügy megértésén túl tehát két fő
dolog van, mégpedig: egy hosszú és tágas helyiség udvarral és kerttel,
továbbá két rátermett, művelt, lelkiismeretes tanítónő vagy
felvigyázónő. A derék asszonyok jobbak, mint a férfi tanítók, s a nőnek
is jótétemény, ha fizetett állást kap; ő a kisgyermekekhez közelebb
áll, olcsóbb stb. stb. - egy óvodának nincs más kötelessége, mint egy
gyermekápolónőnek - (így nem fajul iskolává) -, és ők azt nyújtják,
amire szükségünk van. Tehát nőket - és nőket a vezető választmányba és
nőket felvigyázóknak vagy
felügyelőknek.
Ha
az erről szóló könyveket beszerezték, olvasták és átgondolták, - aztán
a helyiséget - a település központjában - körültekintéssel és
szakértelemmel kiválasztották, tanítónőt fogadtak, beszerezték a kis
foglalkoztató eszközöket és bútorokat, akkor pár nyomtatvány stb. által
összehívják a szülőket, és néhány hét múlva azt mondják nekik, hogy
amennyiben tetszenek nekik a 2-5 éves kisgyermekeik részére nyújtott
foglalkozások, akkor azt tartsák fenn maguk napi néhány krajcár árán.
Ha a helyiség 100-120 főre van, akkor ez a krajcár bőségesen elég a
tanítónőre és az utólagos beszerzésre. Árengedmény különleges esetekre:
egy kétgyermekes özvegy pl. egyik gyermek után sem fizet.
A lakbér fizetésére rendezzenek évente két népünnepélyt, mígnem jótevők, hagyatékok stb. révén képesek lesznek a kicsiknek saját házat építeni vagy vásárolni. Télire való fát olykor ad a városi hatóság, esetleg egy vagy több jótevő. A 60 intézet jórészt ily módon keletkezett és áll fenn 12 éve. Még két dolog kívánatos.
(1.) Leves ebédre (rumfordi) - ezzel a kisgyermekek tovább elmaradnak, rossz időben, nagy hőségben nem kell négyszer haza- és visszamenniük: tisztán esznek, imádkoznak és mosakodnak, tanulnak stb. Ezért a levesért (Bécsben 30 gyermeknek elég napi 16 krajcár) vagy a gyermekek fizetnek fél krajcárt, vagy a jótevők fizetnek értük. Hogy [a levest] célszerűen, jól készítsék, arra az oly nagyon kívánatos felvigyázónők ügyelnek.
(2.) [Felvigyázónők]; Németország számos városában intézményenként 72 nőt kérnek fel erre, a fiatal és idősebb személyek aztán beosztják maguk között az intézet felügyeletet, úgy, hogy az folyamatos legyen. A kézimunkájukat hozva kettesével jönnek 8-tól 10, 10-től 12, 2-től 4 és 4-től 6 óráig. A módszerben nem zavarják a tanítónőt. Hallgatva osztogatják a dicséretet és feddést, és ezer lehetőséget tudnak arra, hogy a tanítónő fáradságos munkáját megédesítsék. Ezt a felügyeletet nemcsak pedagógiailag és politikailag kísérik rendkívüli sikerek, hanem pénzügyileg is nagyon ajánlatosak, mivel ahol hiányzik valami, az egész város kész adakozni, az ügy ugyanis mindenkit érint, mindenkit érdekel, nem tudják azt lesüllyeszteni pártügyekhez, távol marad tőle az irigység, kajánság és félreértés stb. stb.
Minden tapasztalat megerősíti, hogy csak a vallás, és ezáltal az Úr közvetlen segítsége képes felmelegíteni és megváltoztatni a szíveket, embert formálva az önző, vad állatkákból.
A lakbér fizetésére rendezzenek évente két népünnepélyt, mígnem jótevők, hagyatékok stb. révén képesek lesznek a kicsiknek saját házat építeni vagy vásárolni. Télire való fát olykor ad a városi hatóság, esetleg egy vagy több jótevő. A 60 intézet jórészt ily módon keletkezett és áll fenn 12 éve. Még két dolog kívánatos.
(1.) Leves ebédre (rumfordi) - ezzel a kisgyermekek tovább elmaradnak, rossz időben, nagy hőségben nem kell négyszer haza- és visszamenniük: tisztán esznek, imádkoznak és mosakodnak, tanulnak stb. Ezért a levesért (Bécsben 30 gyermeknek elég napi 16 krajcár) vagy a gyermekek fizetnek fél krajcárt, vagy a jótevők fizetnek értük. Hogy [a levest] célszerűen, jól készítsék, arra az oly nagyon kívánatos felvigyázónők ügyelnek.
(2.) [Felvigyázónők]; Németország számos városában intézményenként 72 nőt kérnek fel erre, a fiatal és idősebb személyek aztán beosztják maguk között az intézet felügyeletet, úgy, hogy az folyamatos legyen. A kézimunkájukat hozva kettesével jönnek 8-tól 10, 10-től 12, 2-től 4 és 4-től 6 óráig. A módszerben nem zavarják a tanítónőt. Hallgatva osztogatják a dicséretet és feddést, és ezer lehetőséget tudnak arra, hogy a tanítónő fáradságos munkáját megédesítsék. Ezt a felügyeletet nemcsak pedagógiailag és politikailag kísérik rendkívüli sikerek, hanem pénzügyileg is nagyon ajánlatosak, mivel ahol hiányzik valami, az egész város kész adakozni, az ügy ugyanis mindenkit érint, mindenkit érdekel, nem tudják azt lesüllyeszteni pártügyekhez, távol marad tőle az irigység, kajánság és félreértés stb. stb.
Minden tapasztalat megerősíti, hogy csak a vallás, és ezáltal az Úr közvetlen segítsége képes felmelegíteni és megváltoztatni a szíveket, embert formálva az önző, vad állatkákból.